Thor: Sötét világ
A Bosszúállók bombasikere után
kérdés volt, hogy mit tud kezdeni a Marvel a hatalmas nyomással. Érkeznek az új
generációs filmek, amikben talány, hogy elegendő-e a címszereplő hős? Az első
nagy teszt a Vasember 3 előtt állt, a film pedig kétségtelenül hatalmas siker
lett és minden tekintetben abszolút rendben volt. Thor azonban mégsem akkora
húzónév, mint Tony Stark, de a Marvelnek megvan erre is az ütőkártyája, aki
Loki névre hallgat. Azt hiszem nem lehet okunk panaszra, a Marvel nem aprózta
el!
A kilenc világban béke honol,
Thor minden konfliktust elrendezett, mégsem boldog, hisz szíve hölgye, Jane nem
lehet az övé. Egy nap azonban valami furcsa dolog történik a lánnyal, a
villámisten pedig a segítségére siet. Asgard felé veszik az irányt, ám olyan
fenyegetéssel állnak szemben, ami elől nem lehet menekülni: a sötétség közeleg.
A Thor második részének első fele
szépen felvezeti a bonyodalmakat, ügyesen szórakoztat, de egyszerűen kong az
ürességtől. Megvan az alapkonfliktus, de borzasztóan súlytalan benne mindenki.
Minden csak úgy történik, nincs tét, nincs motiváció, a gonosz jön és
pusztítani akar, mint mindig, ez pedig borzasztóan unalmas! Ennél az idegen
inváziós alapötletnél is jó lenne végre egy kicsit tovább menni, mert ez még
néhány alkalommal működik, de nem fogja a közönség az örökkévalóságig ezt
kajálni. Szerencsére azért egy kis változatosság azért akadt, hisz a világok
együttállásából született „lyukak” nagyon feldobják, az amúgy egysíkú
történetvezetést. A szokásos popcornmozis hibák is előkerülnek, gondolok itt a
távolságra (Hogy kerül Thor az egyik pillanatról a másikra arra a helyre ahol
Jane van, amikor néhány másodperce még egy metrón volt?), vagy a végletekig
leegyszerűsített bagatell szituációkra. Ezekből szerencsére nincs annyira sok,
mindenesetre engem zavartak. Eddig azt hihetnénk, hogy a Thor 2 gyenge film
lett. Ami nagyjából helytálló, de aztán elérkezik az a bizonyos pont, amikor
jön az aduász, azaz Loki.
Hatalmas életet visz a filmbe, a
stílusa mindent visz, a poénjai magasan a film legviccesebb jeleneteit
szolgáltatják, egyedül az zavart benne, hogy túl jó arc. Azért azt ne felejtsük
el, hogy ő negatív karakter, nem kéne belőle ennyire pálforduláson átesett hőst
csinálni, hiába akarja azt a közönség. Maradjon az a szerethető gonosz, aki
eddig is volt. A Loki érkeztével jött lendület szerencsére a film végéig
kitart. A tempó nem apad, izgulni is lehet és remekül keverednek a szolidabb
poénos jelenetek a látványközpontú zúzással. A filmvégi csavar teljesen
kiszámítható, de mindenki tudja, hogy ennek így kellett történnie.
A színészek azt hozzák, amit kell,
Chris Hemsworth továbbra is jó Thor, Tom Hiddlestone igazi Loki és a többiek is
korrekt munkát végeznek, nem rajtuk állt vagy bukott a film.
A kezdeti aggályok és a kissé semmilyen
felvezetés után nagyon szépen belehúzott a Thor: Sötét világ, és a végére
összeállt egy nagyon is szórakoztató képregényfilmmé. Az akciók színvonalasak,
a poénok meglepően viccesek, a cselekmény pedig minden kiszámíthatósága
ellenére is szépen pörög és leköt, a majd két órás játékidő alatt. A stáblista
utána jelenet egy újabb főgonoszt hív életre, de az már egy másik történet,
amihez talán kevés is lesz a villámisten. Most azonban had élvezze a győzelmét!
Összegzés:
Színészek: 10/7
Zene: 10/7,5
Kategórián belül: 10/7
Végítélet: 72%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése