Drinking Buddies
Továbbra is hatalmas rejtély,
hogy a mai alanyunkhoz is hasonló gyöngyszemek miért nem kapnak szélesebb
körben reklámot. Ja igen, megvan: ezért hívják őket független filmnek. Legyenek
akármennyire jók, a nagyközönség csak akkor ismerheti meg őket, ha a filmezni
készülő emberke nagyon szemfüles. Így jártam én is, és pont ezért csípem nagyon
az efféle mozikat!
Kate és Luke egy sörfőzdében
dolgoznak. Nagyon jóban vannak, de csak barátok. Mindkettejüknek van párja és
eltervezik, hogy kiruccannak egy hétvégére. Jól érzik magukat, ám történik
valami és Kate szakít a barátjával. A kérdés adott: na, mi legyen?
Ha egy szóval kéne összefoglalnom
a filmet, az a természetes lenne. Egyszerűen zseniális, hogy mennyire életszerű
az egész. Ehhez persze kellenek a karakterek is. Kate és Luke csak barátok, de
úgy működik köztük a kémia, hogy azt a legtöbb szerelmespár megirigyelhetné.
Ahogy beszélgetnek, szívatják egymást, kocsmáznak mind-mind annyira
autentikusnak hatnak, mintha nem is filmről lenne szó. Minden spontán történik,
a dialógusok pörögnek, akár egy ténylegesen zajló párbeszédben. A cselekményben
a fent említett kiránduláson kívül nem sok történik, Kate és Luke kapcsolatára
fókuszálunk, ezen kívül lényegében egy másfél órás dumaparty a Drinking
Buddies. Én pedig marhára élveztem, pont a már kivesézett természetesség miatt.
Olyan, mintha mi is akár beleszólhatnánk egy-egy szócsatába, ők is emberek,
hibáznak, hülye döntéseket hoznak és így tovább. Egy szimpla hollywoodi
limonádéban két perc után futna a fiú a lány után, itt erről szó nincs.
Életszerű szituációkat látunk, amiket mi magunk is olykor megkérdőjelezünk,
ugyanakkor ez ad igazán különleges szájízt a filmnek. Vannak konfliktusok,
lazulós esték, munkahelyi zűrök, de soha nem tévedünk le az emberi kapcsolatok
rögös útjáról. Ezt tetézi a zárás is.
Mindig mondom, hogy egy filmnél nagyon
fontos a befejezés, konkrétan az egész alkotásról alkotott addigi véleményünket
meg tudja változtatni. Itt ennyire nem drasztikus a helyzet, de egyszerűen
imádtam a zárójelenetet. Tüneményes, hiteles, mellőzi a giccset és garantáltan
mosolyt csal az arcunkra, így kell tökéletes epilógust rendezni!
Olivia Wilde gyönyörű, mint
mindig (hogy lehet valakinek ilyen szeme te jó ég), viszont most bizonyította
először, hogy igenis jó színésznő. Toronymagasan élete alakítását nyújtja,
remélem még sok ehhez hasonló szerepben látjuk. Ugyanez igaz Jake Johnsonra, akit
egyszerűen nem lehet nem imádni a filmben, hatalmas fazon! Anna Kendrick
tüneményes, Ron Livingston pedig korrekt, de nem sok vizet zavar.
Biztos sokan lesznek, akik
halálra unják magukat az egysíkú cselekmény, vagy a folyamatosan pörgő, ám
látszólag jellegtelen dialógok miatt. Pedig ilyen, amikor egy film mer nem
kommersz lenni és úgy hoz ki értékes dolgokat első ránézésre teljesen
hétköznapi szituációkból, hogy közben szórakoztat. Persze voltak olyan
periódusok, amikor én sem kifejezetten élveztem, amit a képernyőn látok, de
aztán nagyon gyorsan vissza is rántott a film a maga sajátos atmoszférájába.
Szóval aki egy sallangmentes, sablonkerülő és különleges történettel akar
gazdagodni, ami egyszerre képes érzelmes és vicces lenni, az nyugodtan gurítson
le pár sört ezekkel király arcokkal, értékelni fogják!
Összegzés:
Színészek: 10/8
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/7
Végítélet: 71%
Szia!
VálaszTörlésA kritikád miatt kedvet kaptam a filmhez.Majd valamikor megnézem.
Amúgy tetszik a lelkesedésed a filmek iránt. Már jó ideje olvasgatom a blogodat.
Big like!
Üdv: Szabi
Köszi szépen, az efféle hozzászólások miatt éri meg főleg csinálni :)
TörlésA lelkesedésem pedig évek óta csak növekszik, úgyhogy itt leszek még egy darabig!