2013. október 29., kedd

Drinking Buddies kritika



Drinking Buddies



Továbbra is hatalmas rejtély, hogy a mai alanyunkhoz is hasonló gyöngyszemek miért nem kapnak szélesebb körben reklámot. Ja igen, megvan: ezért hívják őket független filmnek. Legyenek akármennyire jók, a nagyközönség csak akkor ismerheti meg őket, ha a filmezni készülő emberke nagyon szemfüles. Így jártam én is, és pont ezért csípem nagyon az efféle mozikat!


Kate és Luke egy sörfőzdében dolgoznak. Nagyon jóban vannak, de csak barátok. Mindkettejüknek van párja és eltervezik, hogy kiruccannak egy hétvégére. Jól érzik magukat, ám történik valami és Kate szakít a barátjával. A kérdés adott: na, mi legyen?


Ha egy szóval kéne összefoglalnom a filmet, az a természetes lenne. Egyszerűen zseniális, hogy mennyire életszerű az egész. Ehhez persze kellenek a karakterek is. Kate és Luke csak barátok, de úgy működik köztük a kémia, hogy azt a legtöbb szerelmespár megirigyelhetné. Ahogy beszélgetnek, szívatják egymást, kocsmáznak mind-mind annyira autentikusnak hatnak, mintha nem is filmről lenne szó. Minden spontán történik, a dialógusok pörögnek, akár egy ténylegesen zajló párbeszédben. A cselekményben a fent említett kiránduláson kívül nem sok történik, Kate és Luke kapcsolatára fókuszálunk, ezen kívül lényegében egy másfél órás dumaparty a Drinking Buddies. Én pedig marhára élveztem, pont a már kivesézett természetesség miatt. Olyan, mintha mi is akár beleszólhatnánk egy-egy szócsatába, ők is emberek, hibáznak, hülye döntéseket hoznak és így tovább. Egy szimpla hollywoodi limonádéban két perc után futna a fiú a lány után, itt erről szó nincs. Életszerű szituációkat látunk, amiket mi magunk is olykor megkérdőjelezünk, ugyanakkor ez ad igazán különleges szájízt a filmnek. Vannak konfliktusok, lazulós esték, munkahelyi zűrök, de soha nem tévedünk le az emberi kapcsolatok rögös útjáról. Ezt tetézi a zárás is. 
Mindig mondom, hogy egy filmnél nagyon fontos a befejezés, konkrétan az egész alkotásról alkotott addigi véleményünket meg tudja változtatni. Itt ennyire nem drasztikus a helyzet, de egyszerűen imádtam a zárójelenetet. Tüneményes, hiteles, mellőzi a giccset és garantáltan mosolyt csal az arcunkra, így kell tökéletes epilógust rendezni!


Olivia Wilde gyönyörű, mint mindig (hogy lehet valakinek ilyen szeme te jó ég), viszont most bizonyította először, hogy igenis jó színésznő. Toronymagasan élete alakítását nyújtja, remélem még sok ehhez hasonló szerepben látjuk. Ugyanez igaz Jake Johnsonra, akit egyszerűen nem lehet nem imádni a filmben, hatalmas fazon! Anna Kendrick tüneményes, Ron Livingston pedig korrekt, de nem sok vizet zavar.


Biztos sokan lesznek, akik halálra unják magukat az egysíkú cselekmény, vagy a folyamatosan pörgő, ám látszólag jellegtelen dialógok miatt. Pedig ilyen, amikor egy film mer nem kommersz lenni és úgy hoz ki értékes dolgokat első ránézésre teljesen hétköznapi szituációkból, hogy közben szórakoztat. Persze voltak olyan periódusok, amikor én sem kifejezetten élveztem, amit a képernyőn látok, de aztán nagyon gyorsan vissza is rántott a film a maga sajátos atmoszférájába. Szóval aki egy sallangmentes, sablonkerülő és különleges történettel akar gazdagodni, ami egyszerre képes érzelmes és vicces lenni, az nyugodtan gurítson le pár sört ezekkel király arcokkal, értékelni fogják! 


Összegzés:

Színészek: 10/8
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/7

Végítélet: 71%

2 megjegyzés:

  1. Szia!

    A kritikád miatt kedvet kaptam a filmhez.Majd valamikor megnézem.
    Amúgy tetszik a lelkesedésed a filmek iránt. Már jó ideje olvasgatom a blogodat.
    Big like!

    Üdv: Szabi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen, az efféle hozzászólások miatt éri meg főleg csinálni :)
      A lelkesedésem pedig évek óta csak növekszik, úgyhogy itt leszek még egy darabig!

      Törlés