Chucky átka
Don Mancini, a Gyerekjáték,
ismertebb nevén a Chucky sorozat kiötlője úgy döntött rebootolja kedvenc
gyilkos babájának történetét. Illetve a reboot túlzás, inkább ez is egy
folytatás, csak az utolsó filmet nem veszi figyelembe. A kérdés csak annyi,
hogy a fanokon kívül tetszhet-e valakinek egy pszichopata játék.
Nica édesanyja kap egy babát,
majd még aznap öngyilkos lesz, így a lány egyedül marad a nagy házban. A
rokonok a segítségére sietnek, míg elrendeződnek a dolgok. Hamar kiderül, hogy
a házban nem stimmel valami, Nica pedig rájön, micsoda titkokat is rejteget az
ismeretlen feladótól érkezett játék.
Rögtön egy nagy pozitívummal
kezdenék, a filmben nincs felvezetés! Pár perc után kezdődik a vérontás, bár
azt is ki kell emelnem, hogy Chucky majd egy órán keresztül nem ad életjelet,
csak a háttérből figyeljük a ténykedését. Ezzel sincs gond, a film első felében
inkább a titokzatosság uralkodik, amint pedig a gyilkos felfedi magát, jön a
mészárlás. Ami viszont rögtön szembetűnik, hogy a filmnek semmi értelme. Persze
egy slasherről van szó, de itt különösen azt éreztem, hogy oké van feszültség,
vannak gyilkosságok, de nincs tét, nincs motiváció, csak úgy történik minden,
bárminemű ok nélkül. Mintha csinálni akartak volna egy Chucky filmet, azért,
mert már rég volt. Az már csak rontott a helyzeten, hogy a horror zsáneren
belül semmi újat nem nyújt Mancini műve. Próbál ijesztegetni, izgalmasra venni a
figurát, de a film se nem parás, se nem túl véres ahhoz, hogy kitűnjön az
átlagból. Ráadásul szépen előkerülnek a logikátlanságok, a karakterek többnyire
ostobák és semmit nem vesznek észre (erre a legjobb példa konkrétan Ian és a
kamerás baromsága), így csaknem le is mondhatunk róla, hogy valami értelmeset
lássunk. Aztán mégis megtörténik! Soha nem gondoltam volna, de kvázi a sztori
menti meg a filmet! Az utolsó harmadban szépen beindul a cselekmény és választ
kapunk minden kérdésünkre. Ebben a szakaszban többször tisztelegnek a rajongók
előtt, valamint adnak egy igen hangulatos kis visszatekintést, hogy akkor
miként is állunk, ki-kicsoda és így tovább. Ez egyfelől sokkal szórakoztatóbbá
teszi filmet, ezen felül valamelyest feledteti velünk a korábban felrótt dolgokat.
Mancini azonban elköveti azt a hibát, hogy nem zárja le időben művét, így az
utolsó jelenet újabb kérdéseket vet fel. Persze csak ha lesz folytatás!
A színészek többnyire elég
gyengus teljesítményt nyújtanak, Fiona Dourif aki korrekt, és persze Brad
Dourif (vicces, apa-lánya egymás ellen) szolgáltatja ismét Chucky hangját.
A Chucky átkával Mancini egyfelől
új életet lehelt a sorozatba, de tehette volna sokkal jobban is. A klasszikus
hangulat remekül működik, a feszültség viszont csak hébe-hóba mutatkozik meg. A
trükkök néhol borzasztó gagyik, és nagyon sokat kell várni mire a cselekmény
értelmet nyer. A sztori azonban kihúzza a filmet a csávából és bár erős túlzás
lenne jónak nevezni, azért egy szeletet sikerült visszahozni a régi idők
horrorjából. Hogy ez elég-e egy újabb Chucky szériára, az majd kiderül! Erős
fenntartásokkal, de felőlem jöhet!
Összegzés:
Színészek: 10/5
Zene: 10/6,5
Kategórián belül: 10/6
Végítélet: 55%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése