2013. szeptember 15., vasárnap

A kelet (The East) kritika



A kelet



A politikai thriller piaca eléggé kihalt, bár időnként új erőre kap. Az efféle filmeket nem szokták fél vállról venni, tartalmasak, van bennük fricska és a legtöbbször a nézőt is válaszút elé állítják. Legutóbb a George Clooney féle, A hatalom árnyékában bizonyította, hogy igen is oda kell figyelni a műfajra, de ha kicsit kiszélesítjük a határokat, akkor a tavalyi Oscar nyertes Argo-akciót is ide sorolhatjuk. A kelet ezzel szemben kicsit más vizekre evez, de a minőség garantált!


A kelet egy anarchista csoport, amolyan öko-terroristákkal felfegyverkezve, akik fel akarják hívni a figyelmet a nagyvállalatok által eltitkolt környezeti ártalmakra. Akcióik egyre nagyobb méreteket öltenek és egyre több cég fél tőlük. Sarah egy olyan magánnyomozó iroda ügynöke, ami kifejezetten az efféle vállalatok biztonságát őrzi. Hősünknek az a feladata, hogy információkat szerezzen és beépüljön a kelet tagjai közé.


Hollywoodban nagyon kevés az újszerű ötlet manapság. Ez a film sem ezen a téren fog elkápráztatni minket. A sztori adott: van egy ember, aki a jóknak dolgozik és beépül a rosszakhoz. Aztán észreveszi, hogy a rosszak nem is annyira rosszak és mérlegelnie kell egy olyan helyzetben, ahol nem születhet helyes döntés. Az alapkoncepció itt is hasonló, de szó nincs arról, hogy a film kiszámítható vagy épp elcsépelt üzenetet hordoz. Persze a mondanivalóval mindenki tisztában van (legalábbis remélem): tudjuk, hogy a média úgy vesz hülyére, ahogy akar és felszín alatt olyan dolgok történnek, amikről halvány gőzünk nincs. A legtöbben pedig elvagyunk ezzel a tudattal, mondván úgysem tudunk tenni ellene!

A kelet azonban azt mutatja be, hogy igenis lehet tenni, de a kérdés jogos! Lehet-e terrorcselekményt elkövetni a jó ügy érdekében, és ha igen, mit nyerünk vele? Erre a választ magunknak kell megtalálni, a film viszont mindezt remekül elhinti a nézőben és gondolkodóba ejt. A cselekményben többször olyan dilemma elé állítanak, hogy ember legyen a talpán, aki ésszerűen dönt. Tudjuk, hogy egyik fél sem szent, de vajon mi a helyes döntés? Ezen felül olyan intenzív jelenetekkel találkozunk, hogy jár a piros pont a készítőknek! Gondolok itt a zseniális vacsorajelenetre, vagy a végletekig feszített műtétre.
 A film amellett, hogy valós problémákról beszél, önálló alkotásként is kiválóan helytáll. A majd két órás játékidő thrillerhez méltóan adagolja a feszültséget, egy cseppet sem unalmas, sőt képes okos csavarokkal változatosabbá tenni az összképet. A karakterek kiválóak, Sarah elképesztően okos, talpraesett, bár kicsit arrogáns. A csapat vezetője Benji lényegében ugyanolyan, mint ő, csak férfiben. Természetesen működik köztük a kémia, de nem kell megijedni, szó nincs felesleges romantikázásról. A tempó végig remek, egyedül a végén éreztem minimálisan, hogy kezd fáradni a film, de aztán villámgyorsan visszarántottak a zseniális zárással, ami csak egy jelenettel hosszabb, mint kéne…


Brit Marling amellett, hogy remek színésznő, íróként sem utolsó. Több forgatókönyvet körmölt már, többek közt ebben a filmben is benn volt a keze. Alexander Skarsgard kiváló, Ellen Page hozza a formáját, akárcsak Patricia Clarkson.


A kelet nem hibátlan film. Vannak bakijai, logikai bukfencek, sok-sok kérdés, de borzasztó erős és masszívan gondolkodóba ejti a nézőt. A cselekmény érdekes, csavaros és súlyos döntések elé állít minket is. Aki feszült thrillerre, esetleg egy jól megírt sztorira vagy egy olyan filmre vágyik, ami beszól a rendszernek, nyugodtan tegyen vele egy próbát. Az év egyik legkellemesebb meglepetése!
 
Összegzés:

Színészek: 10/7,5
Zene: 10/8,5
Kategórián belül: 10/8

Végítélet: 80%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése