Pain & Gain kritika

Pain & Gain

Michael Bay már egy ideje csak robotokkal foglalkozik, legutoljára 2005-ben rendezett nem Transformers filmet. A Sziget anno nem volt rossz, de inkább az ötlet volt ütős, mintsem a kivitelezés. Bay most visszatért és harcolt azért, hogy kisebb költségvetésű filmen dolgozhasson. Megérte? Teljes mértékben!

1994 novemberében, a fitness edző Daniel Lugo két társával elrabolt egy Marc Schiller nevű embert (a filmben Victor Kersaw-nak hívják). Megkínozták és kifosztották a férfit, majd vígan éltek a vagyonából, mígnem újra lecsaptak. Az áldozat ezúttal egy Frank Griga nevű férfi volt, akit Lugo meggyilkolt. A tettesek mindent megtettek annak érdekében, hogy ne bukjanak le, végül 1995 júniusában mégis letartóztatták őket. Egyikük megúszta 15 évvel, de Lugot és másik társát halálra ítélték. 

A legnagyobb csavar, hogy ezt az egész szörnyű eseménysort Bay a poénos oldaláról fogja meg. Természetesen lehet hőbörögni, hogy „de hát ebbe semmi vicces nincs”, ami egyfelől jogos, másfelől Bay zseniálisat húzott! Tökéletesen bemutatja, hogy az emberi ostobaság mennyire végtelen, hogy a filmekből szerzett tudás és a szteroidokkal pumpált izmok nem a világ. Itt betekintést nyerünk az igazi amerikai álomba, csak épp nem úgy sül el, ahogy azt „hőseink” szerették volna. Bay az egész moziba belecsempészi a humort, és noha van itt dráma jócskán, mindig belekontárkodik egy-egy poénos sziporka, ami lehet, hogy nem illik oda, de pazar stílussal ruházza fel a filmet. Erre rátesz egy lapáttal a szuper narratíva, ami egyszerre több embert tesz mesélővé. Konkrétan mindenki, aki fontos szerepet játszott az ügyben elmondja a magáét, ez azonban cseppet sem zavaró, sokkal inkább ötletes húzás. A cselekmény pörög, mégis kissé indokolatlannak éreztem a több, mint két órás játékidőt. Néhány jelenetből lehetett volna vágni, esetleg rövidebbre venni, de meg kell hagyni így is remekül szórakoztam. A zárás megintcsak zseniális lett, ahogy Bay az arcunkba vágja, hogy „nesztek itt az amerikai álom”, az valami egészen parádés!

Mark Wahlberg tökéletes a nagyravágyó izomagy szerepében, remekül áll neki a szerep. Megkockáztatom hogy a Szikla, azaz Dwayne Johnson sosem volt még ennyire vicces és jó, több ilyen sokszínű karakter kéne még neki. Anthony Mackie kicsit eltűnik a többiek közt, de Tony Shalhoub és Ed Harris kiválóak.

Michael Bay fogta a komor alapsztorit és egy poénos fricskát készített, ami görbe tükröt mutat minden társadalomnak és az emberi butaságnak. Mégis hiába a vicces oldal, tökéletesen lehet érezni a döntések súlyát, annyi a különbség, hogy ezeket idióta barmok követik el. Végre egy olyan mozi a rendezőtől, amiben bár megtalálhatóak a stílusjegyek, mégis van benne tartalom, szórakoztató és változatos. A Szikla óta nem láttunk tőle ilyen jó filmet, úgyhogy csak így tovább Mr. Bay!

Összegzés:

Színészek: 10/7

Zene: 10/7,5

Kategórián belül: 10/7,5

Végítélet: 73%