Mud
Jeff Nichols rendező mindössze 34
éves, de olyan egyedi látásmóddal, stílussal és mesélőkével rendelkezik, amivel
csak a legnagyobbak bírnak. Legutóbb a Take Shelterrel nyűgözött le, most a
Muddal mutatta meg újfent, hogy mekkora király!
Ellis és Neckbone két 14 éves
kamasz, akik dél-Texasban élnek. Elvannak a saját kis világunkban, szeretnek új
dolgokat felfedezni. Egy nap a közeli szigeten találnak egy kishajót, és egyből
ki is sajátítják maguknak. A ladiknak azonban már van lakója, egy Mud nevű
fickó. Segítséget kér a srácoktól, hogy újra együtt lehessen szerelmével.
Később kiderül, hogy Mud bűnöző és fejvadászok elől menekül, de a srácok
kiállnak mellette és támogatják tervét.
A Mud sokféle stílust ötvöz
magában. Egyszerre gyerekfilm (a maga módján), egyszerre krimi és romantikus
dráma. A nagy igazság pedig az, hogy ezeket a műfajokat úgy gyúrja össze egy
eleggyé, hogy nekünk fel sem tűnik. Ami rögtön megfog minket az a lepukkadt
déli hangulat. A srácok tipikusan olyan helyen élnek, ahol az emberek nem
géniuszok, szakadt farmerban, mocskos ingben járnak és flegmán beszélnek. Ez az
atmoszféra annyira ütős köntösbe bújtatja rögtön a film elején az egész
alapkoncepciót, hogy a zárásig nem szabadulunk a hatás alól. A
cselekményvezetés lassú, a több mint két órás játékidő talán túl hosszú, de ha
egy perccel is rövidebb lett volna, már nem lenne ekkora hatása. Ráadásul bőven
van tartalom a filmben. Ellis karaktere briliáns, igazi naiv kölyök, ami a
szívén, a száján. Egyszerre megy át családi traumán (szülők válása),
tapasztalja meg a szerelmet és tesz szert új, ám veszélyes barátra. A Mudban
zseniálisan működnek az érzelmek. A történet nem váltja meg a világot,
láthattunk már ehhez hasonló felállást, de ez az egyszerre véresen komoly,
mégis ártatlan és szenvedélyes cél, amiért a srácok küzdenek, borzasztó erővel
ruházza fel Nichols művét. Az utolsó fél óra pedig kegyetlenül felpörög és
három olyan szegmenssel is találkozunk, ahol Nichols megálljt parancsolhatott
volna és befejezhette volna a filmet. Végül egy egyszerűbb módot választott,
amivel én nem voltam teljesen kibékülve, de egy-fene, ezen ne múljon semmi.
Matthew McConaughey akkorát
ugrott azon a bizonyos ranglétrán, hogy ihaj! Fantasztikusat alakít, le a
kalappal előtte ismét! Még nagyobb meglepetés a két gyerekszínész Ty Sheridan
és Jacob Lofland! Nemhogy nem idegesítettek, egyenesen jobbá tették a filmet,
ami iszonyú ritka ebben a korosztályban. Reese Witherspoon korrekt, Michael
Shannont pedig remek volt újra látni.
Aki minőségi szórakozásra vágyik,
mindenképp lesse meg Jeff Nichols új filmjét! A koszos déli hangulat, a
zseniális műfajkeveredés, a változatos és piszkosul érzelmes összkép mind olyan
tényezők, amik garantálják, hogy sokáig emlékezzünk erre a fehér inges fickóra,
aki csak egy kis szívességet kért tőlünk.
Összegzés:
Színészek: 10/8,5
Zene: 10/7,5
Kategórián belül: 10/8
Végítélet: 80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése