Mielőtt éjfélt üt az óra (Before Midnight) kritika

Mielőtt éjfélt üt az óra

Richard Linklater a „dumálós” filmek nagymestere. Ebben a stílusban készített egy mozit 1995-ben, amiben két fiatal találkozik egy vonaton, aztán Bécsben együtt töltenek egy éjszakát. Ez volt minden idők egyik legjobb romantikus filmje, a Mielőtt felkel a Nap. Kilenc évvel később a két főhős újra találkozott, újra beszédbe elegyedtek, mi pedig ismét egy tökéletes élménnyel gazdagodtunk. Ez volt a Mielőtt lemegy a Nap. Azóta eltelt újfent kilenc év, mi pedig ismét találkozunk Jesse-vel és Céline-el.

Hőseink összejöttek (ahogy azt sejthettük az előző rész végén), van két gyerekük és szeretik egymást. Most épp Görögországban nyaralnak egy írónál, és igyekeznek a lehető leghasznosabban kihasználni ezt az időt. Az előző két film (főleg a Mielőtt lemegy a nap) kvázi valós időben zajlott, most is ez a helyzet, noha apró időugrások akadnak. 

A Before Midnight szegmensekből áll. Az első néhány részben főleg a hivatás, szerelem, elmúlás témakörre fekszenek rá, mindezt abszolút könnyed stílusban úgy, hogy végigmosolyogjuk, sőt nevetjük az egészet. Az utolsó negyed aztán átfordul drámába és kapunk egy komplett fél órás veszekedést, amiben senkinek nincs, és mindenkinek igaza van. Itt már esik szó korról, nemi szerepekről, feminizmusról és így tovább. Ez bevallom kicsit zavart, felborította az addig tökéletes egyensúlyt, mégis azt mondom, hogy kellett, hisz a lezárás annyira életszagú és briliáns lett, hogy nem jöhetett volna létre anélkül a vérfagyasztó jelenetsor nélkül, amit előtte láttunk.

Jesse lényegében megmaradt olyannak, amilyen volt. Művelt, intelligens, higgadt és racionális ember aki hajlamos kicsit túlaggódni a dolgokat. Céline azonban ismét sokat változott, igazi megosztó személyiséggé vált. Borzasztó stílusos, szeretetteljes, de képes végtelenül önző és hisztérikus viselkedésre is. Kettejük szócsatái nemcsak elképesztően autentikusak, de hihetetlen intenzívek és változatosak. Az egyik pillanatban velük együtt nevetünk, néhány perccel később pedig olyan erejű feszültséggel zúdul ránk a vita heve, hogy pislogni is elfelejtünk.

Amiben változott a film alapkontextusa, az a többi szereplő. Egy ebédelős jelentnél mindenki kap egy kis történetet, ami túlzottan nem ad hozzá a cselekményhez, engem mégsem zavart, jó volt Jesse-ékkel együtt hallgatni a többiek mondókáit. 

Ethan Hawke és Julie Delphy zseniális, akárcsak az előző két részben. Szemernyi hiba nincs a játékukban, tökéletesek és kész. A többi arc is jóra vizsgázik, de ez egy Before film, na!

A Mielőtt éjfélt üt az óra tökéletesen avanzsálja trilógiává a sorozatot. Egyértelműen ez a „széria” legérettebb, legéletszagúbb darabja, ami sok dologban hasonlít a másik két mozira, mégis más, hisz hőseink már egy párt alkotnak. Ez azonban cseppet sem bomlasztotta meg a rendet, sőt új távlatokat nyit. Intelligens, sokatmondó és magával ragadó mestermű a Before Midnight, ami méltán állhat be a romantikus filmek legjobbjai közé. Ezek után már csak egy kérdés van: Mi lesz kilenc év múlva?  

Összegzés:

Színészek: 10/9

Zene: 10/8

Kategórián belül: 10/10

Végítélet: 90%