Magic Magic kritika

Magic Magic

Mégis mi a jószagú, büdöstalpú, fafúvó rézangyalos, repedtsarkú franc volt ez? Megmondom én: egy baromi nagy átverés, ismét! Amikor megnéztem az előzetest, egyből megörültem, de jó, egy pszicho-horror, ráadásul Michael Cera a gonosz benne. Nos, erről szó nincs! A Magic Magic nagyon csúnyán átvert!

Alicia az unokatestvérével, az ő barátjával és annak ismerőseivel találkozik Chilében. A lány már a kezdetektől nem érzi jó magát, kényszerképzetei vannak, és többször összetűzésbe kerül kuzinja kissé zakkant haverjával, Brinkkel. 

Teljesen abban a tudatban álltam neki a filmnek, hogy egy horrorral lesz dolgom, amolyan Hívatlanok vagy Furcsa játék stílusban. A nyugtalanító, végig nyomasztó atmoszféra engem hivatott igazolni, de ahogy haladtunk előre a cselekményben, egyre jobban összeállt a kép: szó nincs itt horrorról, de még a thriller vonal is csak nyomokban van jelen. Az elsőszámú paraarc Brink, aki borzasztóan komplex karakter. Kiszámíthatatlan, kiismerhetetlen, egyszerre szerethető és félelmetes. Alicia azonban nagyon hamar átveszi tőle a stafétabotot és nyomatékosítja a nézőben: itt tőlem kell parázni! Már a cselekmény első harmadában leeshet, hogy a lánnyal nem stimmel valami. Olyan dolgokat lát, amik nem történtek meg, képtelen aludni, képes transzba esni és a paranoid skizofrénia sem áll messze tőle. A Magic Magic gerincét ez a dolog adja, illetve az, hogy Alicia próbál harcolni a betegsége ellen. Úgy viszont elég nehéz, hogyha fel sem fogod, hogy beteg vagy. A kezdeti idilli nyaralás aztán rémálommá válik, szépen lassan pedig mi nézők is zavartan kapkodjuk a fejünket az értetlenségtől. Az még a kisebb probléma, hogy komplett hülyének éreztem magam szinte végig, de a történetben vannak olyan szálak, amik feleslegesek, vagy nincsenek kellően kibontva. Ilyen Alicia unokatestvérének Sarah-nak a titka, ami abszolút funkciótlan, Sebastián Silva rendező mintha csak azért használta volna fel, hogy még egy problémaforrás talán izgalmasabbá teszi az összképet. Ez az érzés pedig az egész műre kihat. Hiába a komor és feszült hangulat, egyszerűen fogalmam sem volt mit akar a film, mi a célja? Szó se róla a történet félelmetesen hihető, de nem áll össze koherens egésszé. Az utolsó jelenet ezt csak megfejeli, a zárás után ledaráltam gyors egymásutánban 3 „mi a f*sz volt ezt”.  

Juno Temple-t szeretjük a Mr Nobody és a Gyilkos Joe óta, ezúttal igazi kihívás jutott neki, de kétségtelenül megbirkózik a feladattal. Michael Cera szintén remekel, de igazán szerettem volna félni tőle, noha ez most nem jött össze. Emily Browning korrekt, de Temple és Cera elviszik a hátukon a filmet. 

Az egyik felem szívből utálja minden porcikáját a filmnek és végtelenül átverve érzi magát. Másfelől mégis megfogott valami ebben a hipnotikus lázálomban, hisz a nyomasztó hangulat és a kiszámíthatatlan cselekmény végig sakkban tartják a nézőt. Tényleg mágikus utazás volt, de nem élveztem éppenséggel minden percét.

Összegzés:

Színészek: 10/7,5

Zene: 10/6

Kategórián belül: 10/5

Végítélet: 54%