2013. augusztus 10., szombat

Byzantium kritika



Byzantium



A vámpírfilmek új generációba léptek. A vérszívók csillognak, vegetáriánusok és egyáltalán nem félelmetesek. A 2009-es Daybreakers vagy a 2010-es Engedj be remake óta nem készült értékelhető alkotást a műfajon belül, ráadásul az egész vámpírkultusz misztikuma jócskán megkopott. Neil Jordan azonban járatos a műfajban, hisz ő rendezte anno minden idők talán legjobb vérszívós moziját, az Interjú a vámpírralt.


Eleanor vámpír és 200 éves. Anyjával, Clara-val él. Clara örömlány, ebből tartja fenn magukat. A vámpíroknak enniük kell, a gyilkosságok miatt pedig Ellie-ék folyamatosan költöznek. Ezúttal egy öreg motelbe, a Byzantiumba fészkelik be magukat, ahol végre úgy tűnik egyenesbe jöhetnek a dolgok. De az persze túl egyszerű lenne.


A Byzantium vámpírjai bár nem csillognak, mégsem felelnek meg az alap vámpírmítosz követelményeinek. A napfény nem árt nekik, nincsenek nagy szemfogaik, nincsenek különleges képességeik. Kis túlzással egyszerű emberek, azt leszámítva, hogy vérrel táplálkoznak és kortalanok. Vámpírrá az válhat, aki kész a halálra és ellátogat egy ismeretlen szigetre. Nem bonyolult, de korrekt alapkoncepció. 

A két főhős tűz és víz jellem. Ellie visszahúzódó, elmélkedő, szereti a magányt, míg Clara társasági, kicsapongó és könnyűvérű asszony. Mégis egymásra vannak utalva és mindent megtesznek a másikért.
A Byzatium kicsit titokzatosan kezd, rengeteg flashback-el operál, és nem rohan előre. Nem kifejezetten tetszett ez a tendencia, a cselekmény nem halad semerre és a tempó is lagymatag. Aztán szerencsére időben kapcsol a film, elkezdi pumpálni a feszültséget, izgalmas lesz és érdekfeszítő. Néhány következetlensége azért szemet szúrt, de amint felfedik a történet homályos darabkáit, úgy lesz egyre szórakoztatóbb és szerethetőbb a film. A zárás kiszámítható, de így kellett befejezni, így kerek a sztori.


Saoirse Ronan nem a szívem csücske, korrekt teljesítményt nyújt, de sokszor idegesít a kimért és hideg alakításával. Gemma Arterton azonban tökéletes ribanc. Ez pedig itt egy igen nagy dicséret. Messze övé a legnagyobb alakítás, pedig feltűnik a brit színjátszás új krémje: Sam Riley, Daniel Mays vagy épp Caleb Landry Jones.


Bár közel sem tökéletes, a Byzantium végre ismét pumpált némi vért a vámpírfilmekbe. Itt is van szerelmi szál, de egyáltalán nem zavaró, a karakterek jók, a vérmennyiség korrekt és a sztori is érdekes. Egy kicsit nehezen indul be, de érdemes kivárni a végét. Félni ezek után sem fogunk tőlük, de legalább ismét elhisszük, hogy a műfaj nem annyira halott, mint a szereplői!


Összegzés:

Színészek: 10/7
Zene: 10/6,5
Kategórián belül: 10/7

Végítélet: 69%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése