Apa ég!
Adam Sandler akármennyire is
elvesztette varázsát, a kommersz filmes tábor továbbra is rajong érte és bármit
megnéz, amiben benne van. A 2009-es Ki nevet a végén? óta nem játszott
értékelhető filmben, egyedül talán a mai alany a kivétel.
Donny 13 éves korában lefeküdt az
egyik tanárával, amiből született egy gyereke. A média felfújta az ügyet, Donny
sztár lett a nőt lecsukták. Azóta eltelt majdnem 30 év, hősünk lecsúszott és a
fia is elhagyta. Donny megpróbálja feléleszteni a kapcsolatukat, mindezt persze
érdekből, hiszen pénzre van szüksége.
Millió ilyen sztorit láthattunk,
előre tudjuk mi lesz a vége, ráadásul a cselekmény is a kitaposott ösvényen
halad. Ismerkedés, bulizás, bizalom, aztán mélypont, végül a főhős
jellemfejlődésen esik át és happy end. Igen, ez a helyzet itt is, nincs
semmiféle extra, ami kiemelni az átlagból a filmet. Azaz mégis, a hangulata.
Van benne valami retrós báj, ami megmenti az összképet és szórakoztatóvá
varázsolja a filmet. A poénok nem mindig működnek, szó se róla, lehet nevetni
többször is, de a vérfertőzés, pedofília, gerontofília és egyéb ízléstelen
dolgok nem annyira viccesek, mint azt egyesek elképzelték. A hihetetlenül
zakkant karakterek és a remek cameók azonban erre is többnyire gyógyírt
jelentenek.
Sandler azt hozza, amit szokott,
Andy Samberg inkább irritáló, mintsem szimpatikus, de Milo Ventimiglia
baromságain egyszerűen nem lehet nem nevetni.
Az Apa ég! tipikusan az a
vígjáték, amit egyszer megnézünk és viszonylag jól szórakozunk a sok
idiótaságon. Bődületesen sok hibája van, sablonos, beteg, gusztustalan, de tud
poénos lenni. Néha ilyen is kell. De csak nagyon néha!
Összegzés:
Színészek: 10/5
Zene: 10/7,5
Kategórián belül: 10/5,5
Végítélet: 56%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése