Stoker kritika

Stoker

A Stoker többek közt azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy ez a kiváló koreai rendező, Park Chan-wook (Bosszú trilógia) első hollywoodi filmje, valamit itt mutatkozik be először íróként a Szökésből ismert Wentworth Miller. Az eredmény? Nos, van itt minden, de az biztos, hogy közel sem mindennapi thriller a Stoker.

India édesapja elhunyt, amit a lány nagyon nehezen visel. A temetés után megismerkedik a rég elfeledett nagybácsival, Charlie-val, aki kedves és negédes, de könnyen leszűrhető, hogy nincs minden rendben vele. Miért bukkant most fel és mit akar az özvegytől és Indiától?

A Stoker változatos és sokszínű alkotás. Először biztosít minket, hogy családi drámát fogunk látni, melyben a lélek boncolgatása lesz a legnagyobb feladatunk. Aztán a film egyharmadánál ezt szépen felrúgja és átmegy thrillerbe, hogy aztán szépen komótosan átevezzen a misztikum ösvényeire. Kegyelemdöfésként pedig teszünk egy hátraarcot és visszatérünk a thriller szálhoz, hogy végképp elveszítsük a fonalat. 

 Ez a változatosság egyfelől jó, másrészről azonban hiba. Konkrétan a film egyetlen komolyabb baklövése. Emiatt a lépés miatt nincs meg a tét, nincs súlya az eseményeknek, tetszik amit látunk, de hiányzik valami, nincs fogása a cselekménynek. Ezen és a néhol kicsit komótos tempón el is bukhatna a Stoker, de szerencsére Park ennél jóval tapasztaltabb és ügyesebb direktor, így időben kihúzza a filmet a gödörből. India karaktere kicsit olyan, mint Wednesday az Addams Family-ből. Rideg, keveset beszél és kissé szociopata. Ezáltal borzasztó nehéz vele azonosulni, de kapunk kapaszkodót, hogy valamennyire azért ez megoldódjon. A másik érdekes karakter a kenyérre kenhető és tenyérbe mászó Charlie, akiről rögtön sejtjük, hogy nincs vele minden rendben. Kettejük ismerkedése teszi igazán különccé a filmet és varázsol az egész összképnek egyfajta perverzen bizarr hangulatot. A játékidő utolsó harmadában pedig összeáll a kép és az addig elszórt nyommorzsák értelmet nyernek, amik egy nem álleejtő, mégis remek csavarhoz vezetnek, hogy aztán zárásként tobzódjunk egy kicsit az erőszakban és a vérben.

Mia Wasikowska remek színésznő, itt többnyire komoran néz, de ha játszani kell, akkor is tökéletesen helyt áll. Matthew Goode szintén ezt teszi, csak ő a komor tekintet helyett nyájasan vigyorog. Nicole Kidman akár porcelánbábú akár nem, még mindig kiváló és izgalmas színésznő!

Park Chan-wook bár ennél többre képes, mégis ismét egy ütős filmet készített. A Stokernek olyan sajátos atmoszférája van, mintha egyszerre több idősíkon játszódna, holott erről szó nincs. A hangulat nyomasztó, a karakterek kellően betegek a cselekmény pedig változatos, még ha nem is mindig előnyére. Aki egy közel sem mindennapi, korrekt thrillerre vágyik, nyugodtan kopogjon a Stoker család ajtaján. 

Összegzés:

Színészek: 10/7

Zene: 10/7,5

Kategórián belül: 10/7

Végítélet: 71%