Költözés

Költözöm!

Kedves lányok-fiúk, drága olvasóim! Aki egy ideje követi a posztokat, az tudja, hogy a Premier Mozimagazinba is mindig írok és ezzel kapcsolatban lesz egy kis változás a blogon. Ez az oldal nem szűnik meg, de ide nem posztolok többet, hanem egy új helyre költözöm, ahol a Magazin blogja is működik. A séma viszont nem fog változni, ugyanúgy kapjátok tőlem a kritikákat, videókat, toplistákat és híreket, ahogy eddig. A különbség annyi, hogy az a blog gyakrabban frissül, több érdekességet tartalmaz és nyilván nem egyedül fogom csinálni. A saját posztjaimat a Filmfreak Facebook oldalára mindig kilinkelem, így aki ott követ, az tudja szűrni a tartalmat. Remélem velem tartotok ebbe a kicsit nagyobb volumenű dologba is! Az új blog tehát a lenti linkre kattintva nyílik meg. 

http://blog.premierek.hu/

Mission Impossible: Titkos nemzet kritika

Mission Impossible: Titkos nemzet

A négy évvel ezelőtti, negyedik Mission Impossible film visszahozta az életet a sorozatba, sőt egy remekbeszabott modern akciócsodának lehettünk részesei. A folytatásnak tehát magas lécet kellett megugrania, de Tom Cruise és csapata számára nincs lehetetlen küldetés. 

Ethan Hunt és társai egységét, az IMF-et felszámolják, illetve a CIA-hoz csatolják, aminek következtében hőseink már nem ügyködhetnek titokban. Ez azonban nem tántorítja el Ethant a céljától, miszerint fel kell számolni egy titkos szervezetet, amely egy félresikerült kormányprojekt eredményeképp született. 

Rögtön az első jelenet felkészít arra, hogy mit várhatunk a következő két órától. Ethan egy hatalmas repülőgép oldalán kapaszkodva próbál potyautasként feljutni, hogy egy ideggáz-szállítmány ne kerüljön rossz kezekbe. Pattanásig feszült idegek, zsigeri izgalom, ahogy azt kell. Aztán érkezik az aktuális küldetés, ami szokás szerint minden eddiginél nehezebbnek ígérkezik. A szuperügynök kezdetben egyedül kénytelen dolgozni, de idővel segítéségre sietnek a társak is, Benji, Luther és Will személyében, kiegészülve egy rejtélyes hölggyel, Ilsával. Ez utóbbi új karakter, az írók viszont ügyeltek rá, hogy ne csak egy aktuális cicababa legyen, aki jól néz ki Hunt mellett. Ilsa piszok erős személyiség, kiismerhetetlen, veszélyes és karizmatikus. Olyannyira markáns, hogy lazán felér a főszereplő mellé és egyenrangú partnerként tesznek rendet a jó ügy érdekében. 

A MI sorozat velejárói a végletekig húzott akciójelenetek, a különös elektronikai kütyük és a már szinte megalomán izgalomhajhászás. Ez az aktuális epizódban sincs másképp, s noha a filmet nem szabad komolyan venni, szerencsére van benne annyi önirónia és humor, hogy a helyén tudja kezelni a saját határait. Épp ezért sokkal stílusosabb és szórakoztatóbb, mint a magát kissé komolyan vevő és gyakran röhejesbe átváltó Halálos iramban sorozat. A Titkos nemzet történetileg van elég komplex ahhoz, hogy a zsáneren belül ne lehessen rá panasz, feszültség és akció terén pedig kiemelkedik az átlagból. Ehhez persze kellettek Tom Cruise nyaktörő, életveszélyes mutatványai, de a hatás garantált. Az üldözések intenzívek, az extrém helyzetek (repülés, merülés) elképesztően izgalmasak, a közelharcok pedig látványosak és jól koreografáltak. Ha pedig egy ilyen stílusú akciófilm képes ennyire lekötni az embert, márpedig képes, akkor kit érdekelnek az esetleges logikátlanságok és a hihetetlen dolgok. Ez benne van a pakliban, ettől lehetetlen az a bizonyos küldetés. 

Bár a kiváló előző részhez nem ér fel, a Titkos nemzet méltó módon viszi tovább a sorozat örökségét és sajátosságait. Abszolút komolyan vehetetlen, de kellően összetett ahhoz, hogy megfogja az embert, a zseniális akciók, az ironikus humor és a karfaszorongató feszültség pedig gondoskodnak róla, hogy szórakoztató két órában legyen részünk. A modern akciófilm iskolapéldája, küldetés teljesítve!

Összegzés:

Színészek: 10/7

Zene: 10/7,5

Kategórián belül: 10/8,5

Végítélet: 76%     

Unfriended videokritika

Unfriended

Érdekes horror, ami sablonba fullad... Pedig tök jó lehetett volna.

Egy durva év (A Most Violent Year) kritika

Egy durva év

J. C. Chandor a 2011-es Krízisponttal rögtön egy olyan filmet alkotott, ami úgy tette feszültté, izgalmassá és egységessé a gazdasági válságot, hogy közben az ember nem mindig tudta, hogy azok a pénzügyes arcok mit is hadoválnak össze-vissza. Aztán a Minden odavan egy kicsit más vizekre evezett (ha-ha), az Egy durva év viszont ismét az üzleti világot célozta meg, keverve a gengszterfilmek stílusával.

New York, 1981. A bűnözési ráta még soha nem volt ilyen magas, Abel fuvarozó cégének kamionjait is rendszeresen kirabolják. Az üzletember viszont nem akar drasztikus eszközökhöz nyúlni, hiába kap halálos fenyegetéseket és hiába győzködi a felesége arról, hogy vegye fel a kesztyűt. Abel tisztességes és törvényes üzletet visz és ezt meg is akarja tartani. Néhány stikli miatt mégis rászáll a főügyész és a rablások is egyre nagyobb veszteséget okoznak a cégnek. 

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Azért sír, mert nem azt kaptam, amit vártam, és azért nevet, mert Chandor stílusából süt a profizmus, és legújabb filmje piszok egyedi. Bevallom őszintén egy gengszterfilmet vártam és minden jel arra is mutatott, hogy ez bizony nem is lesz más. Chandor azonban felrúgta a zsáner szabályait, s noha valóban akad néhány, a műfajra jellemző elem, az Egy durva év sokkal inkább egy krimi és dráma keveréke egy olyan emberről, aki ragaszkodik az elveihez. Nincsenek véres leszámolások, bosszúhadjárat és így tovább. Ez a fajta újragondolása a dolgoknak persze nem mindig előnyös, konkrétan a tempó issza meg a levét. Nagyjából ez a film egyetlen hibája is. Vannak olyan periódusai, amikor leül a cselekmény és kissé repetitívnek hat, amikor Abel folyamatosan azt hangoztatja, hogy törvényes úton marad, és nem folyamodik se fegyverhez, se csaláshoz. Chandor azonban arról is gondoskodott, hogy ne lankadjon sokáig figyelmünk, ez pedig a főhős feleségének, Annának köszönhető. Iszonyatosan erős női karakter ő, akivel nem mersz ujjat húzni, mert ha ideges lesz, akkor megfagy az ereidben a vér. Kettejük szópárbajai roppant feszültek, kemények és még morális kérdések tekintetében is elgondolkodtatnak. A dialógusok ezen felül is iszonyatosan velősek, Abel meggyőzési képességei, Anna fenyegetései mind olyan jeleneteket eredményeznek, amiket nem felejtünk el egykönnyen. 

A cselekmény aztán szépen lassan belelendül, az izgalmasnak szánt részek tényleg izgalmasak, sőt, a kis túlzással altatóbb részek után tövig rághatjuk a körmeinket.

Aki még nem látta a filmet könnyen arra következtethet, hogy úgyis arra lyukadunk ki, hogy néha be kell mocskolnunk a kezünket az előrejutás érdekében, ami részben igaz is, de Chandor műve korántsem erről szól. Erről a kétértelmű befejezés ad legjobban tanúbizonyságot, ami egészen zseniális lett. Abel és a főügyész beszélgetnek, semmi konkrétumot nem mondanak, mégis tudjuk miről beszélnek, és amikor már azt hinnénk, hogy Abel belemegy a játékba, ő inkább vállalja a kockázatot. Vagy mégsem? Soha nem tudjuk meg, pont ettől remek.

Oscar Isaac már egy ideje szépen brillírozik, itt sem tesz másként, szuper alakítást nyújt. Jessica Chastain szintén lehengerlően karizmatikus, pont az ilyen karakterek miatt az egyik kedvenc színésznőm.

Az Egy durva év egyértelműen rétegfilm. Nem lehet teljes mértékben gengsztersztorinak titulálni, Chandor ugyanis jócskán kiszélesítette a műfaj határait. A lassan csordogáló cselekmény helyenként zavaró, de a kiváló párbeszédek, a feszes elemek és a másféle, autentikusabb nézőpont bőven elég egyedivé és szerethetővé teszik. Aki különlegességre vágyik és nem fél a mástól, mindenképp lesse meg. Nem mindenki fog érte rajongani, egy teljesen más habitusú alkotást is ki lehetett volna hozni a témából, de ennél igényesebb és érdekesebb kivitelezést nehezen lehet találni a zsánerben.

Összegzés:

Színészek: 10/8

Zene: 10/7

Kategórián belül: 10/8

Végítélet: 74%     

A törvény nevében - True Detecitve 2. évad 7. rész

True detective 2. évad

Egyetlen rész maradt az évadból, szóval ideje volt rákapcsolni. Pizzolato és csapata pedig gondoskodott az izgalmakról, így megkaptuk az évad toronymagasan legjobb epizódját.

Hőseinknek meg kell húzniuk magukat, ugyanis megszűnik a kapcsolatuk az igazságszolgáltatással és mindenki a nyakukban lohol. Pault megzsarolják és csapdába akarják csalni, neki pedig nincs más választása, minthogy belelépjen. Ray kitálal Frank-nek, aki a kezébe veszi az irányítást és eltapossa azt, aki az útjába kerül. Ani kihallgatja a megtalált lányt, ráadásul a talált iratokon is sok az infó, így kezd összeállni a kép. 

Persze arról még mindig fogalmunk sincs, hogy ki ölte meg Caspere-t, de a korrupt játszmák és a háttérben zajló seftelések szépen kitisztultak. Frank és a nyomozók szála is piszok izgalmas volt, egyszerre keverték a gengszterfilmek stílusát a nyomozós krimikével. Végre eltűntek a családi szálak, és noha a románcot kicsit feleslegesnek éreztem, ennél nagyobb baj sose legyen. Kis túlzással minden a helyén volt. Feszültség, izgalmak, érzelmek, akció. Tökéletesen lerítt az epizódról, hogy közel a végjáték, ugyanakkor még mindig sok kérdésre vár válasz. A zárás kiszámítható volt, de szükséges és hatásos.

Mellesleg igazam lett a múltkori állításommal, miszerint akkor kezd izgalmassá válni az évad, amire vége lesz. Ettől függetlenül egy bivalyerős zárásra számítok. Legalább a búcsú legyen szép a szezontól. 10/9