Open Grave
Gonzalo López-Gallego legutóbb a
nem túl acélos Apollo 18-at szállította nekünk horror fronton, így nem fűztem
nagy reményeket az Open Grave felé. Sajnos ismét bebizonyosodott, hogy a
spanyol úriember továbbra sem jó rendező, pedig a lehetőség most is adott volt.
Jonah egy hullákkal teli gödörben
tér magához és nem emlékszik még a nevére sem. Egy nő kiszabadítja a
tömegsírból és egy közeli házban kötnek ki, ahol néhány ember már elbarikádozta
magát. Ők sem tudják kik és mit keresnek ott, ahol!
Szeretem az ilyen témájú
filmeket, ahol a szereplőkkel együtt kell megfejtenünk a rejtélyt. Lehet
számítani a fordulatra, teóriákat gyártani, ez pedig már fél siker, hisz a
figyelmet is képes végig fenn tartani. Ez az Open Grave-nél sincs másképp,
remekül indul a film. Fogalmunk nincs miről van szó, senkiben sem bízunk, csak
minél gyorsabban rá akarunk jönni mi folyik itt. Ez a fajta idegőrlő játék pedig
kiválóan működik. A feszültség, a tempó és a hangulat is egyben van, aztán a
cselekmény felénél kezd összeállni a kép és egyre több információt tudunk meg.
A komplett sztori érdekes, remekül ki van találva, bár őszintén szólva kicsit
mást vártam. Ennek ellenére meglepett, a megoldás egy újfajta távlatból
mutatott be egy zsánert, aminek a nevét nem árulom el, mivel pont ez a lényeg.
Szóval a jó sztori adott, a film
mégis elhasal. Ez pedig a rendező úr hibája, aki egyszerűen nem dirigál biztos
kézzel. Egyes jelenetek következetlenek, illogikusak, olykor „csak úgy”
megfeledkezünk valakiről, hogy aztán a következő snittben újra visszatérjen és
így tovább. Ilyen kaliberű hibákat nem lehet elkövetni! Pláne bosszantó, ha a
film egyébként jó lenne, de ilyen amatőr dolgokon siklik el. Az Open Grave
pedig hiába hangulatos alkotás, Gallego nem képes élettel megtölteni, az
eseményeknek nincs elég súlyuk ahhoz, hogy a képek maradandó élményt
nyújtsanak.
A színészek hozzák amit kell,
Sharlto Copley egyértelműen viszi a prímet, de még így is jobban szerettük a
District 9-ban vagy akár az Elysiumban is.
Kicsit bosszantó belegondolni,
hogy mi lett volna, ha egy ügyesebb rendező kapja az Open Grave-et, de azért
így sem olyan rossz a helyzet. A misztikum, a történet és a feszültség a helyén
van, csak pont a lényeget, azaz a megoldást nem sikerül úgy prezentálni, ahogy
kéne. Az alapötlet remek, csak ne lennének azok az apró hibák, amik megtöltik
az a bizonyos nyitott sírt… kár.
Összegzés:
Színészek: 10/6
Zene: 10/6
Kategórián belül: 10/6,5
Végítélet: 61%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése