Liza, a rókatündér
Bevallom őszintén annyira nem
mozgatott ez a film, noha jó kritikákat kapott és a hazai közönség is nagyon
szerette. Egye fene, adjunk neki egy esélyt! Hát mekkora film ez te jó ég!
Liza ápolóként dolgozik, csendes,
szende, naiv lány aki megszállottan keresi a szerelmet és egy japán
ponyvaregény szerint képzeli el, ahogy találkozik az igazival. Van egy
„képzeletbeli barátja”, aki egy japán énekes és roppant féltékeny. Akivel Liza
randizni szeretne, az záros határidőn belül hullazsákban köt ki. A rendőrségnek
persze nem lehet beadni a szellemes históriát, a hullák viszont gyarapodnak.
Ujj Mészáros Károly le sem
tagadhatná Wes Anderson hatását, már az első percektől kezdve nagy az áthallás,
de szó nincs pofátlan nyúlásról. A rendező kreatívan és roppant egyedi módon
használ stíluselemeket a már említett direktortól, és nem érezzük, hogy ez most
egy szimpla majmolás lenne. A tempó szuper, pár perc alatt megismerjük a
főhőst, aztán jöhetnek is a bonyodalmak. Liza tündéri teremtés a maga ártatlan
kisugárzásával, nem lehet nem imádni, de tele van a film olyan karakterekkel,
akik valami miatt emlékezetesek maradnak. Ehhez kell a precíz és okos
történetvezetés, hogy egy-egy korábban látott szereplő valamilyen úton-módon
visszatérjen a cselekménybe. Zakkantságból sincs hiány, gondoljunk csak a
folyamatosan táncikáló és bosszúszomjas Tomy-ra, a zászlós dilijeire, az
álomjelenetekre és persze az olykor abszurd humorra. Egy rakás megmosolyogtató,
sőt nevettető beszólás és helyzetkomikum szem és fültanúi vagyunk, amik pláne
feldobják az alapból különleges összképet.
Apróbb hibák természetesen
akadnak, gondolok itt arra, hogy a cselekmény néhol repetitívvé válik
és önmagát ismétli, lásd Mekk Burger és társai.
Alapjaiban viszont egy bájosan beteg romantikus vígjátékot kapunk, de
egyszerűen annyi ötlet van benne és annyira szórakoztató, hogy végig fenn képes
tartani a figyelmet. A színvonal pedig nem csak tartalomban mutatkozik meg, a
képi világ is zseniális, a látvány pedig lazán felveszi a versenyt a nyugati
„csodákkal”.
A színészek meglepően jók, nem
affektálnak, maníroktól mentesek. Balsai Móni tüneményes, Bede Fazekas Szabolcs
szuper, David Sakurai pazar, de tényleg mindenki kitett magáért.
A Liza a rókatündéren látszik a
lelkesedés, a kreativitás, roppant precíz darab, ami annyira profin van
megrendezve, hogy le a kalappal. Vicces, szeretnivaló, különc, olykor groteszk,
de a lehető legjobb értelemben. Jöhetünk a „magyar filmhez képest” közhellyel,
de Ujj Mészáros Károly bemutatkozó rendezése tényleg világszínvonalon mozog.
Már most újra tudnám nézni annyira megfogott, ehhez pedig kellett az a kis Wes
Anderson hatás is. Nem akarok nagy szavakkal dobálózni, de kis túlzással az
Indul a bakterház óta nem készült ennyire szórakoztató magyar film. Ez már
azért jelent valamit.
Összegzés:
Színészek: 10/7,5
Zene: 10/8
Kategórián belül: 10/8,5
Végítélet: 82%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése