A hangok
Ryan Reynolds színészi karrierje
során mindenféle szerepben megfordult. A zseniálistól kezdve (Élve eltemetve) a
középszerűn át (Zöld lámpás) a borzalmasig (Penge: Szentháromság). Kedvelhető,
esetlen, skizofrén sorozatgyilkost viszont még nem keltett életre, most azonban
ezt is kipipálhatja.
Jerry egy kisvárosban él, gyárban
dolgozik és magányos. Egyetlen társasága a kutyája és a macskája, akik
rendszeresen beszélnek hozzá. Ezt pedig szó szerint kell venni, ugyanis Jerry
skizofrén. A kutya „énje” próbálja a jó úton terelgetni, míg a macska a bűnös
élvezetet keresi. Egy nap hősünknek végre összejön a nagy randi egy
kolléganőjével, ám az eset gyilkosságba torkollik és Jerry kezdi elveszteni a
kontrollt az élete felett.
A hangok borzasztó változatos
film, ami kezdetben az előnyére válik. Szórakoztat, helyenként vicces és
tartalmas. Kíváncsian várjuk mi lesz Jerry következő lépése, elvégre teljesen
kiszámíthatatlan, ráadásul a nézőt is érik meglepetések a cselekménynek ebben a
szakaszában. Kifejezetten durva például, amikor a főhős először tapasztalja meg
a gyógyszerek hatására a valóságot, kiszakadva az addigi nyugodt, saját maga
által kreált álomvilágból. Olykor a múltba is visszatekintünk, hiszen valami
oka csak van Jerry betegségének. A ludas szokás szerint a család, az agresszív
apa, a szintén skizofrén anya és az ebből adódóan magányos és különc gyermek. A
hangok stílusát roppant nehéz definiálni. Ha mozgóképes formában létezne a
groteszk, mint stílus, akkor egyértelműen az lenne ésszerű, így azonban egy
furcsa thriller, dráma, vígjáték hibridet tisztelhetünk benne. Furcsa, mert bár
elég nagy hangsúlyt kap minden kis mellékszál, mégis olyan érzésem volt, hogy Marjane
Satrapi rendezőnő nem tudta megtalálni az egyensúlyt. Ez leginkább a film
végénél ütközik ki, ami kifejezetten nyomasztó, drámai és kissé szívszorító is.
Az ezt követő epilógusban azonban jön egy kínosan vicces zenés, táncos betét,
ami tönkrevágja az amúgy hatásos zárást.
Színészi téren szerencsére jól
állunk, Reynolds egyszerre bájos és félelmetes, de női fronton a gyönyörű Gemma
Arterton, Anna Kendrick duó is szuper.
Ha megkérdeznék tőlem kinek
ajánlom A hangokat, biztos jó sokáig merednék magam elé és a fejemben levő
hangokkal beszélgetnék. Mindenki óvatosan közelítsen felé, mert a film is
olyan, mint a főhőse. Kedves, szerethető, mégis sötét, romlott és erőszakos. Ez
biztos sokaknak túl nagy ellentmondás, pedig igenis kivitelezhető, de nem
egyszerű menet. A különlegessége, fanyar humora és a sokszínűsége mégis
megmenti, még ha nem is a legösszetettebb egyveleget kapjuk. A kockázatokról és
a mellékhatásokról olvassa el a kritikát vagy kérdezze meg a legközelebbi
filmkedvelő ismerősét.
Összegzés:
Színészek: 10/7
Zene: 10/6
Kategórián belül: 10/6,5
Végítélet: 65%
Azoknak akiknek a Horns vagy pl the Brass Teapot bejott
VálaszTörlésNekem a Horns speciel jobban bejött.
TörlésNekem is....de a stilus hasonlo - ezzel a kevert mufaj egyveleggel - de igen a Horns osszeszedetebb volt
VálaszTörléshttp://jerrycomovie.blogspot.hu/2015/05/a-hangok-voices-2014.html
VálaszTörlés