Elit halálosztók 2 kritika

Elit halálosztók 2

Az Elit halálosztók (még mindig kiborít ez a cím) első része egy brutális akciófilm volt, ami Rio de Janeiro elit rendőri egységének mindennapjaiba engedett bepillantást nyerni. A folytatás egy kicsit műfajt váltott, de ez nem vált a kárára, sőt!

Az első részhez képest jelen esetben egy abszolút főszereplő van. Nascimento egyedül veszi kézbe az irányítást, azonban nem holmi drogdílerekkel kell foglalkoznia. Egy börtönlázadás után a titkosszolgálatnak kezd dolgozni, ahol a fő feladata lebuktatni a korrupt zsarukat és politikusokat. A gond csak annyi, hogy a titkosszolgálat is a korrupt alakok markában van, így Nascimentonak nincs segítsége.

Jelen esetben kevesebb az akció, mint az első részben és a címszereplő elit csapat is jócskán a háttérbe szorult. Ez biztos sokakat zavarni fog, de a folytatás mégis képes volt megújulni és nem csak egy ütős akciófilmet kapunk. Az időben ugrálás és a non-lineáris cselekményvezetés ezúttal is megvan, de valamilyen szinten szükséges is, hogy átlássuk ezt a bonyolult rendszert.

Mint említettem itt nem csak a dílerekkel foglalkozunk, a film a rendőrség és a politika gátlástalanságába mászik bele. Kvázi kimondja, hogy a rendőrség is egy maffiaszervezet és az öltönyös gengszterek kezében van az egész város. Ez a fajta stílusváltás pedig szuperül áll neki, sokkal összetettebb és sokrétűbb, mint az első rész. A családi szál is visszatér, kicsit nagyobb teret kapva, de ez nem lassít drasztikusan a tempón. És ha már a tempónál tartunk. Azoknak sem kell szomorkodniuk, akik akciót várnak, mert bár tény, hogy kevesebb zúzást kapunk, a tűzharcok, razziák még így is intenzívek és izgalmasak. Nascimento a folytatásban is folyamatosan narrál, ami szépen lendíti előre a cselekményt. Mindig történik valami, rengetegszer fordul a kocka, a cselekmény folyamatosan pörög, alig van egy-egy lassabb, beszélgetős periódus. Szóval az Elit halálosztók második részére nem lehet panasz. Változatos és remek tempójú alkotás lett, ami egyszerre maradt meg akciófilmnek és nőtte ki magát politikai thrillerré. 

Nagyon kevés folytatás mondhatja el magáról, hogy jobban sikerült, mint az első rész, de jelen esetben ez a helyzet áll fenn. José Padilha egy kifejezetten bátor és merész filmet hozott össze. A kőkemény rendszerkritika mellett a szórakoztatásról sem feledkezett meg, ami egy villámgyorsan elröppenő két órát varázsol a nézők elé. Az már csak külön dob az összképen, hogy a filmben látható helyzet nem csak Brazíliában fordul elő. Aki tehát tartalmas, kemény és egy remekül összerakott zsarufilmmel akar gazdagodni, annak kötelező látnivaló ez a latin-amerikai gyöngyszem!

Összegzés:

Színészek: 10/7,5

Zene: 10/7,5

Kategórián belül: 10/9

Végítélet: 83%