2015. március 17., kedd

A Cipőbűvölő kritika

A cipőbűvölő



Thomas McCarthy elsősorban színészként lett ismert, rendezőként mégis sokkal emlékezetesebb filmeket alkotott. Az Állomásfőnök, A látogató és a Győzzünk már is remekül kivitelezett, emberi drámák voltak, fanyar humorral és egyedi stílussal egybeöltve. Épp ezért nagyon vártam A cipőbűvölőt is, de az eredmény csalódottsággal töltött el. 


Max cipész, a sokadik generációs boltjában. Egy nap a gépe elromlik és talál az alagsorban egy kézi cipőjavító szerkezetet. Kiderül, hogy a masina különös képességgel bír. Max képes annak az embernek a bőrébe bújni, akinek azzal a géppel javította meg a lábbelijét. Hősünk pedig kap az alkalmon és feldobja sivár életét. 


Az alapsztori ötletes és egy remek kis mozi lehetőségét hordozza magában. A filmvégi mondanivalót mondjuk már a szinopszis elolvasása után kikövetkeztethetjük. Azaz jó új dolgokat kipróbálni és megtapasztalni, de ne akarjunk mások lenni, merjük önmagunkat adni. A cselekmény első fele erre is enged következtetni, de aztán McCarthy valahogy elveszti a kontrollt és két szék közt a pad alá esik, de erről kicsit később. 

A cipőbűvölő első fele elképesztően szórakoztató, vicces és egy hihetetlenül kedves alapképet ad. Ahogy Max ismerkedik új „képességével”, majd ki is használja azt, nagyon abszurd szituációkhoz vezet, de egy élmény nézni az esetlenségét és bizony olykor-olykor lennénk a helyében. Aztán egy ponton átmegyünk groteszk krimibe, ami nem feltétlenül volt jó döntés. Az addig látottakhoz nem illik a zsarolás, lopás vagy épp a gyilkosság. Szerencsére egy idő után McCarthy összeszedi magát és a film újfent magára talál, de amint ez megtörténik, jön a csavar (amit legkésőbb a film felénél ki fogunk találni), ami nem feltétlenül rossz, szimplán csak nem jól sül el. Ez pedig azért lehetséges mert McCarthy rosszul fejezi be művét. Totális happy end, ami borzasztóan álszent és fals üzenetet közvetít. Kvázi az jön le az epilógusból, hogy a személyiséglopás kifizetődő és jó móka. Még ha Max az emberek védelmére is használja képességét, ez akkor is minden csak nem pozitív kicsengés. 


Adam Sandler még mindig szar színész, de legalább most szerethető a karaktere és próbálkozik. Inkább még 100 Cipőbűvölő mintsem egy Nagyfiúk 3. A show-t azért ellopja Steve Buscemi, Method Man és a röpke szerepben tündöklő Dan Stevens.


Nagyon sajnálom a filmet, mert egy végtelenül szimpatikus és szerethető történetet tár elénk, ami egy ideig tökéletesen is működik. Valamiért McCarthy mégis úgy gondolta, hogy jó ötlet megkeverni az állóvizet, de ez sajnos a visszájára fordult. Ennek ellenére másfél órás kellemes kikapcsolódás nyújt A cipőbűvölő, csak bosszantó a tudat, hogy ebben a sztoriban több volt. Plusz Adam Sandlert végre egy filmje után nem akarjuk melegebb éghajlatra küldeni.

Összegzés:

Színészek: 10/7
Zene: 10/6,5
Kategórián belül: 10/6,5

Végítélet: 65%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése