A cipőbűvölő
Thomas McCarthy
elsősorban színészként lett ismert, rendezőként mégis sokkal
emlékezetesebb filmeket alkotott. Az Állomásfőnök, A látogató
és a Győzzünk már is remekül kivitelezett, emberi drámák
voltak, fanyar humorral és egyedi stílussal egybeöltve. Épp ezért
nagyon vártam A cipőbűvölőt is, de az eredmény csalódottsággal
töltött el.
Max cipész, a sokadik
generációs boltjában. Egy nap a gépe elromlik és talál az
alagsorban egy kézi cipőjavító szerkezetet. Kiderül, hogy a
masina különös képességgel bír. Max képes annak az embernek a
bőrébe bújni, akinek azzal a géppel javította meg a lábbelijét.
Hősünk pedig kap az alkalmon és feldobja sivár életét.
Az alapsztori ötletes és
egy remek kis mozi lehetőségét hordozza magában. A filmvégi
mondanivalót mondjuk már a szinopszis elolvasása után
kikövetkeztethetjük. Azaz jó új dolgokat kipróbálni és
megtapasztalni, de ne akarjunk mások lenni, merjük önmagunkat
adni. A cselekmény első fele erre is enged következtetni, de aztán
McCarthy valahogy elveszti a kontrollt és két szék közt a pad alá
esik, de erről kicsit később.
A cipőbűvölő első fele
elképesztően szórakoztató, vicces és egy hihetetlenül kedves
alapképet ad. Ahogy Max ismerkedik új „képességével”, majd
ki is használja azt, nagyon abszurd szituációkhoz vezet, de egy
élmény nézni az esetlenségét és bizony olykor-olykor lennénk a
helyében. Aztán egy ponton átmegyünk groteszk krimibe, ami nem
feltétlenül volt jó döntés. Az addig látottakhoz nem illik a
zsarolás, lopás vagy épp a gyilkosság. Szerencsére egy idő után
McCarthy összeszedi magát és a film újfent magára talál, de
amint ez megtörténik, jön a csavar (amit legkésőbb a film
felénél ki fogunk találni), ami nem feltétlenül rossz, szimplán
csak nem jól sül el. Ez pedig azért lehetséges mert McCarthy
rosszul fejezi be művét. Totális happy end, ami borzasztóan
álszent és fals üzenetet közvetít. Kvázi az jön le az
epilógusból, hogy a személyiséglopás kifizetődő és jó móka.
Még ha Max az emberek védelmére is használja képességét, ez
akkor is minden csak nem pozitív kicsengés.
Adam Sandler még mindig
szar színész, de legalább most szerethető a karaktere és
próbálkozik. Inkább még 100 Cipőbűvölő mintsem egy Nagyfiúk
3. A show-t azért ellopja Steve Buscemi, Method Man és a röpke
szerepben tündöklő Dan Stevens.
Nagyon sajnálom a
filmet, mert egy végtelenül szimpatikus és szerethető történetet
tár elénk, ami egy ideig tökéletesen is működik. Valamiért
McCarthy mégis úgy gondolta, hogy jó ötlet megkeverni az
állóvizet, de ez sajnos a visszájára fordult. Ennek ellenére
másfél órás kellemes kikapcsolódás nyújt A cipőbűvölő,
csak bosszantó a tudat, hogy ebben a sztoriban több volt. Plusz
Adam Sandlert végre egy filmje után nem akarjuk melegebb éghajlatra
küldeni.
Összegzés:
Színészek: 10/7
Zene: 10/6,5
Kategórián belül:
10/6,5
Végítélet: 65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése