Top 10: Home invasion filmek

Top 10: Home Invasion filmek

 

A Home invasion, mint műfaj, elég szűkös keretek közé szorul. Elvégre miről is szól? A főhőst/főhősöket támadás éri a saját otthonukban. Ezt a témát pedig nem lehet olyan sokszor elsütni, hogy ne váljon rövid idő alatt unalmassá. Vagy mégis? Íme, a számomra 10 legkedvesebb alkotás ebben a műfajban.

10: Hívatlanok (The Strangers) 2008

Pofonegyszerű stílusgyakorlat. Három maszkos idegen és egy pár macska-egér játékát látjuk. Személy szerint engem annyira nem fogott meg, de a misztikum és a feszültség remekül működik és a játékidő is kellően rövid ahhoz (86 perc), hogy végig fenn tartsa a figyelmet. A zárás brutalitása pláne meglepett, így hívatlanjainknak helye van a listán!

9: Az utolsó ház balra (The las house on the left) 2009

Az 1972-es eredeti sem rossz, de azon ritka esetek egyike áll fenn, hogy a remake ezúttal jobban sikerült. Annak ellenére, hogy a felevezetés kicsit hosszú, a film remekül működik. Amerikai alkotáshoz képest szokatlanul nyers és szemérmetlen, de pont ezért különleges. Maga a home invasion titulust csak a második felétől lehet rá használni, de így is a műfaj egyik legjobbja.

8: You’re next (2011)

Adam Wingard és Simon Barrett. Ők aztán jók ebben a témában. Ugyanis ennyire friss, mégis old school alkotást összehozni, ennyire kreatívan nem sokan tudnának. Mindezt megspékelve beteg csavarokkal, sok vérrel és persze egy adag nagyon groteszk, fekete humorral. A You’re next így lesz nagyon beteg, de szórakoztató agymenés.

7: Kidnapped (2010)

Ugorjunk át Spanyolországba, ahol megint egy végtelenül egyszerű, de annál ütősebb művet kapunk. Szintén rövid, de elképesztően pörgős, feszült és brutális film a Kidnapped. Minden benne van, amitől ez a műfaj kemény és félelmetes tud lenni. Kell hozzá gyomor és edzett idegek, arról nem is beszélve, hogy a zárásra akkora pofont kapunk, hogy a padlóról kaparjuk fel magunkat.

6: Borgman (2013)

Maradjunk Európában, azon belül pedig Hollandiába repülünk. Egyértelműen a Borgman a lista legkülönlegesebb darabja. Ez a furcsa szimbolikájú, tipikus művészfilm nem mindenki tetszését fogja elnyerni, de úgy lesz remek home invasion mozi, hogy közben nem is az. Lélekölő, piszok nyomasztó alkotásról van szó, ami a bűnhődésről és a gonosz terjeszkedéséről szól. Mindez pedig a borzasztó karizmatikus főszereplő miatt működik ennyire.

5: Ils (2006)  

Méltatlanul nem ismert francia gyöngyszem, ami egyáltalán nem véres és újfent nagyon egyszerű. Attól működik mégis tökéletesen, amitől egy ilyen filmnek működnie kell. Mindössze 77 perces alkotásról van szó, de olyan szintű feszültségzuhatagot kapunk a nyakunkba, hogy csak lesünk. Egy apró csavarral még sokkolnak is minket, ami már csak hab a tortán. A műfaj kedvelőinek kötelező!

4: Pánikszoba (Panic room) 2002

David Fincher talán leggyengébb filmje, de mindent elmond róla, hogy még így is remek kis thriller. A macska-egér párharc ennél jobban nem is működhetne, a Fincherre jellemző stílusjegyek pedig itt-ott nagyon szépen visszaköszönnek. A nyomasztás és a feszültség is rendben van, néhány jelenet közben pedig levegőt is elfelejtünk venni. Kár, hogy kicsit túl kommersz, de így is izgalmas szórakozás.

3: The Guest (2014)

A lista legfiatalabb tagja, ráadásul a Wingard, Barrett duó második filmje már itt. Ugye, hogy tudnak ezek a srácok valamit? A The Guest egy direkt B-film, ami azzal emelkedik ki az átlagból, hogy annyira autentikusan hozza a 90-es évek hasonszőrű műveinek hangulatát, mintha maga is akkor készült volna. Emiatt nagyon sokan utálni fogják, de az ereje pont ebben rejlik. Meg persze a kiváló főszereplőben és Wingardék stílusában.

2: A betolakodó (À l'intérieur) 2007

Térjünk vissza Franciaországba, ahonnan megint olyat kapunk, hogy te jó ég! Egy ismeretlen nő betör az egyedül élő fiatalasszonyhoz, aki speciel még terhes is. Aztán egy olyan őrült és brutális harc veszi kezdetét, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Egyedül élőknek és terhes nőknek nagyon nem ajánlatos, de egyébként egy roppant nyomasztó, idegtépően izgalmas és elképesztően véres alkotás. Ide bizony kell egyfajta lelkiállapot.

1: Furcsa játék (Funny Games) 1997/2007

Michael Haneke filmje ennek a műfajnak az alfája és omegája. Elképzelhetetlen, hogy egy ilyen listán ne a Furcsa játék álljon az első helyen. Itt aztán minden van, az értelmetlen erőszaktól kezdve, a meghökkentően groteszk jelenetekig (visszapörgetés). Haneke maga forgatta le jelenetről jelenetre az amerikai remake-et, így lényegében teljesen mindegy melyik verziót látja az ember, a hatás garantált. Nagyon kevés film tudta ennyire hatásosan szemléltetni a fizikai és lelki terrort. Persze ki más tudná ezt a legjobban, mint Haneke.