Ed Wood
Hiányzik a régi Tim Burton!
Készültek korrekt filmjei, de több mint tíz éve csak árnyéka korábbi önmagának.
Jellegzetes stílusától sokan a falra másznak, de én mindig is nagyon szerettem.
A 90-es évek közepén „minden idők legrosszabb rendezőjéről” készített életrajzi
filmet. Az Ed Wood címe akár Tim Butron csúcsformában is lehetne!
A címszereplő középkorú „filmes”
nagy ambíciókkal és tántoríthatatlan hozzáállással érkezik Hollywoodba. Kap is
néhány lehetőséget, ráadásul megismerkedik egy kiöregedett sztárral, ám a
sikerek elkerülik. Ő mégis el akarja érni a célját és leforgatja élete fő művét.
Már csak pénz kéne hozzá.
Ed Wood elképesztően fura egy
fazon volt. Ez világos lesz mindenkinek, aki megnézi a filmet és lehet, hogy
helyenként túlzó, de a valóság sem sokban különbözhetett a filmben látottaktól.
Ugyanakkor Burton sok apróságra nem figyel, ami viszont egyáltalán nem zavaró,
alkotása így is összeszedett, tartalmas és sokrétű tragikomédia. A képi világa
szörnyen autentikussá teszi, remekül visszahozza az 50-es évek hangulatát. A karakterek
szintén megérnek egy misét, alapjáraton Wood hihetetlen beteg, de itt van még
Lugosi Béla is, aki rengeteg jelenetet lenyúl a címszereplő elől. Kettejük
kapcsolata mély, szoros és szuper, ahogy egymásra vannak utalva, mégis teljesen
más személyiségek.
Az Ed Wood azonban nem emiatt
zseniális film. Egyrészről kiváló „insider” mozi Hollywoodról, ami bemutatja,
hogy a filmezés igenis kemény meló, főleg ha valami jót akarsz elérni. Remek
ötlet volt láttatni, hogy mennyire sok tényezőnek kell klappolnia ahhoz, hogy
egy mozi elkészülhessen, ezen felül pedig az alkotói szabadság és a
kompromisszumok is nagy teret kapnak. Burton szerencsére figyelt a humorra is,
ami végtelenül groteszk, bizarr, de nevettető, mégis keserű. Ha viszont nem
lenne a film vicces, belevesznénk a szürkeségbe, ugyanis a felszín alatt, a
tartalom nagyon is komor. A hollywoodi gépezet, ami megrág és kiköp itt is
visszaköszön. Ráadásul ezt nem is Wood, hanem Lugosi példája mutatja. Burton
nagyon szépen megfricskázza a show businesst, ügyelve arra, hogy producerek, a
színészek és maga a közönség se maradjon ki a gyomrosból. Zárásként aztán
csavarintunk még egyet a képleten. Wood ünnepelt sztárként búcsúzik, noha
tudjuk, hogy soha nem volt az. Mégis pont a tehetségtelenségével vívott ki magának
hatalmas személyi kultuszt.
Johnny Depp manapság
előszeretettel járatja le magát borzalmas filmekben, itt azonban nem csak
Burton, hanem ő is csúcsformában volt. Nem is beszélve Martin Landauról, akinek
a megjelenése, az akcentusa, a komplett játéka, egyszerűen tökéletes. Nem hiába
kapott Oscart érte.
Hálás dolog filmet készíteni egy
ennyire zakkant emberről, akinek ennyire sokszínű élete volt. Épp ezért a
felelősség is nagyobb és rengeteg helyen el lehetett volna ezt rontani. Burton
azonban biztos kézzel dirigál végig és minden idők egyik legszórakoztatóbb
életrajzi filmjét készítette el 1994-ben. Ha Uwe Bollról film készülne,
szóljunk már Tim Burtonnek, hogy rendezze meg!
Összegzés:
Színészek: 10/9
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/9
Végítélet: 83%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése