Rendíthetetlen
Angelina Jolie első rendezése
senkit nem érdekelt, szerintem ő maga is igyekszik elfelejteni. Legújabb
művében már nem a délszláv háborúra, hanem a második világháborúra fókuszál,
azaz mindent kapunk pepitába. A baj csak az, hogy Jolie nagyon akarja azt a rendezői
Oscart, pont ezért lesz gyenge a filmje. Erre szerencsére az Akadémia is
rájött, de azért három apró csontot dobtak neki, ne szomorkodjon.
A Rendíthetetlen Louis Zamperini
kálváriáját meséli el, aki a Berlini olimpián hosszútávfutóként indult, majd a
háborúban hadifogságba esett és szörnyű kínokat élt át. Hatalmas akaraterejével
mégis túlélte a megpróbáltatásokat és hazatért. Idén hunyt el 97 évesen.
A film első fele teljesen
meglepett. A szokásos életrajzi-filmes tiszteletköröket rója, de jól teszi
mindezt. Megismerjük Louis gyermekkorát, bepillantást nyerünk a sportba és a
háborúba is. Nagyon ritka az, hogy egy filmben a felvezetés jobban sikerüljön,
mint a ténylegesen számottevő cselekmény, de Jolie-nak sikerült ez a bravúr.
Büszke én nem lennék erre a helyében, de legalább az első harmaddal nincs baj.
Ez a szegmens érdekes, leköti a nézőt és még izgalmat és feszültséget is képes
generálni. Még a repülőszerencsétlenség utáni hosszú hánykolódás is
kifejezetten hatásosra sikeredett, a bajok ott kezdődnek, amikor hősünk
hadifogságba esik.
Louis szenved, de kitart. Louis nagyon szenved, de kitart.
Louis annyira szenved, hogy ihaj, de ő nagyon kitart. Köszönjük kedves Jolie
leesett mit szeretnél mondani, de nem kell egy órán keresztül nyújtani. A
rendezőnő azonban nem csak a túlmeséléssel és elnyújtással vét hibát.
Karaktereket sem tud ábrázolni. Mindegyik szereplő elképesztően egyszerű és
jellemtelen, egyedül Louis van kidolgozva, de lényegében róla is csak annyit
tudunk, hogy iszonyú kitartó ember. Ha már egyszer ennyire látványosan nyúl
Spielbergtől, akkor tegye jól. Ott van például a Schindler listájából a
zseniális gonosz, Goeth, aki itt Watanabe lenne, de szerencsétlen csak
fenyegetőzni és verekedni tud, annyira súlytalan. De említhetném a Ryan
közlegény remek katonáit, akik egytől-egyig emlékezetesek. Itt a film után két
órával már a nevükre sem fogunk emlékezni.
Aztán a sablonosságról még nem is
beszéltem. Jolie minden sémát ellő, ami még jó 20 éve lehet, hogy működött
volna, de aki látott már háborús drámát, annak ez nem lesz felemelő. Hiába szól
az adrenalin-pumpáló hősies zene és ad lelki erőt Louis kitartása, ez
egyszerűen kevés.
Jack O’Connell a film legerősebb
pontja, remek alakítást nyújt. Őt speciel szívesebben látnám a férfi Oscar jelöltek
közt, mint mondjuk Bradley Coopert. Akadnak itt még nagy nevek, mint Domhnall
Gleeson, Jai Courtney (mit keres ő itt?), Garrett Hedlund vagy a feltörekvő
Finn Wittrock, de nem kapnak túl nagy teret.
Jolienak vagy le kéne tennie a
rendezői Oscar hajszolásáról, vagy valami másba belefogni, mert ez így
édeskevés. Lehet, hogy a 90-es években egy harmatgyenge szezonban tarolt volna
a Rendíthetetlen, de most méltán mellőzik a legjobbak közül. Egyáltalán nem
nézhetetlen, sőt még csak nem is rossz film ez, egyszerűen csak súlytalan,
végletekig túlhasznált és milliószor látott közhelyekkel dobálózik. Ha motiváció
és tanmese kell a kitartásról, ott a Whiplash, ami köröket ver a
Rendíthetetlenre.
Összegzés:
Színészek: 10/8
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/6
Végítélet: 65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése