The Guest
Az Adam Wingard, Simon Barrett
duó az amerikai horror új-hullámának két nagy tehetsége. Túlzás
lenne azt állítani, hogy eddig mesterműveket alkottak, de rendre
megörvendeztetnek minket a teljesen korrekt műveikkel.
A Peterson családhoz egy David
nevű leszerelt katona érkezik, aki állítása szerint jó barátságot ápolt a
nemrég elhunyt bajtársával. Ez a bajtárs történetesen Petersonék fia volt, akik
befogadják a kedves és szerény fiatalembert. David összebarátkozik a család minden
tagjával, de a környéken rejtélyes gyilkosságok történnek és David is furcsán
kezd viselkedni.
Wingardék a V/H/S filmek első két
részében bizonyítottak horror fronton, de a You’re Nexttel sem okoztak
csalódást. Most azonban műfajt váltottak és a horror helyett egy thrillert
látunk. Az alapszituáció nem kifejezetten egyedi, a cselekmény szintén a
szokásos mederben zajlik. Már az első percben megjelenik a rejtélyes idegen,
aki aztán szépen behízelgi magát a családba. A felvezetés hosszú, de mindvégig
tudjuk, hogy valami gond van ezzel az emberrel, a feszültség ott vibrál a
levegőben. Aztán kiderül a titok és jön az akció, illetve a menekülés. Ezen a
fronton sincs probléma, a történet nem tartogat hatalmas csavarokat, de
teljesen rendben van. Egyedül a motiváció hiánya zavart. Erről ugyanis csak
morzsákat kapunk, konkrét okot nem. Ez persze nem akkora probléma, de a már
említett morzsák miatt jó lett volna, ha egy kicsivel több információhoz
jutunk.
A The Guest így, egy átlagos
thrillernek tűnik, mégis több annál. Miért? Egyrészt a hangulata, másrészt a stílusa miatt. Az atmoszféra a 80-as, 90-es évek klasszikus thrillereit
idézi, a zenével, a karakterekkel, kamera-beállításokkal, vágással. Ezek így
együtt nagyon szépen megadják az alaphangulatot, de Wingard is hozza a szokásos
formáját. A feszességet és a zavarba ejtő képeket. Előfordul, hogy egyes
jelenetek paródiába illőek, de Wingard humora pontosan ilyen, emiatt képes a
hétköznapi dolgokat is egyedien bemutatni. A zárás is tökéletesen ezt példázza,
kvázi nincs sok értelme, de üt.
Színészi fronton Dan Stevens
viszi a prímet. Remekül hozza a tipikus szépfiút, de komor, fenyegető és
félelmetes is képes lenni. Ki kell emelnem a zenét, amit nagyjából úgy kell
elképzelni, mintha a Drive kistestvéréről beszélnénk. Engem megvettek vele!
Wingard és Barrett most sem
váltotta meg a világot, de tökéletesen érezhető, hogy filmről-filmre fejlődnek.
Remélhetőleg szorgosan fogják magukból ontani a hasonló kivitelezésű mozikat
és akkor a horror-thriller műfaj Amerikában is újra virágozhat. A The Guest
remek stílusgyakorlat, ami nem ad semmi különlegeset, de pont annyiban más,
hogy emlékezetes maradjon. Csak így tovább srácok!
Összegzés:
Színészek: 10/6,5
Zene: 10/9
Kategórián belül: 10/7
Végítélet: 71%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése