2014. december 28., vasárnap

Exodus - Istenek és királyok kritika



Exodus – Istenek és királyok


Idén ez már a második bibliai témájú film (a Noé után), remélhetőleg Hollywood nem megy rá erre a tendenciára, noha az említett könyvben találhatók ötletes fantasy alapanyagok szép számmal. Ezúttal Ridley Scott akart valami monumentálisat kihozni Mózes történetéből több-kevesebb sikerrel.


A történetet úgy vélem nem kell különösebben ecsetelnem. Mózes és Ramszesz a két barát egy családban nőttek fel, de Mózest száműzik, amikor kiderül róla, hogy héber. Ő pedig szent küldetésének tekinti, hogy kivezesse a zsidókat Egyiptomból, a 400 éves rabszolgaság után. 


Az Exodus nem nyomja drasztikusan a torkunkon a vallás és a higgy istenben témát, de fokozatosan kapunk egyre többet és többet belőle. Ez nem rossz döntés, hisz aki nem vallásos, hanem egy szimpla látványfilmet akar, az is jól szórakozhat. De sajnos nem fog. Hogy miért? Nem azért, mert az Exodus dögunalmas. Igen, vannak lassabb periódusai és gyakran leül a tempó, de ez a legkevesebb. Scott filmje egyszerűen csak üres. Úgy próbál grandiózus és epikus lenni, hogy közben az eseményeknek semmi súlya nincs. Minden csak úgy történik, mert ennek kell történnie. Mózes találkozik egy nővel, két perccel később összeházasodnak, öt perccel később már a népét akarja megmenteni. Ez az összecsapottság pedig egy 150 perces mozinál eléggé furcsán hat, főleg, hogy az imént említett dolog csak egy volt a sok közül. Isten gyermekként való ábrázolása sem épp telitalálat, arról nem is beszélve, hogy a mindenható egy hatalommániás hisztis vakarcsként van bemutatva. Az olyan momentumokról már szót sem ejtek, hogy miként élheti túl egy ember, ha rázuhan többtonnányi víz? 

Szerencsére nem csak gondok vannak, az akciókkal például semmi baj nincs. A tíz csapás ábrázolása is remekül sikerült és a látvány is csodás. Külön tetszett, hogy nincs tele CGI-jal a film, ezáltal vizuálisan természetesnek hat, ugyanakkor a Vörös-tenger vagy a földcsuszamlás is gyönyörűen lettek kidolgozva. A végére aztán kapunk egy nagyon lebutított tízparancsolatot és a végeláthatatlan utat Kánaánba.  


Christian Bale hozza a kötelezőt, viszi a hátán a filmet és ő nyújtja a legjobb teljesítményt a színészek közül. Joel Edgerton korrekt, de hiába van rajtuk kívül még egy rakás sztár a filmben, mind csak epizódszereplők és jelentéktelen karakterek.


Az Exodussal az a legnagyobb baj, hogy Scott túl sokat akart belőle kihozni. Egy hatalmas volumenű bibliai eposzt, amiből viszont egy összeszedetlen és túlzsúfolt látványmozi sült ki. Egyáltalán nem nézhetetlen és vannak kifejezetten remek pillanatai, de ez egyszerűen kevés. Akkor már inkább a Noé, de ha lehet, akkor hagyjuk a vallást ki a mozikból!

Összegzés:

Színészek: 10/6,5
Zene: 10/6,5
Kategórián belül: 10/6

Végítélet: 62%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése