The Babadook
Ha igazi minőségi horrort
keresünk, természetesen megint Amerikán kívülre kell utaznunk. Mai alanyunk egy
low budget gyöngyszem, méghozzá Ausztráliából, ami nem kifejezetten egyedi, de
sokkal kreatívabb a hasonszőrű társainál.
Amelia egyedül neveli a kisfiát,
Samuelt. A férje akkor halt meg, amikor a kórházba szállította a terhes
feleségét, ezt a traumát pedig a nő azóta sem tudta kiheverni. A dolgot
nehezíti, hogy Samuel fegyelmezetlen, kezelhetetlen és folyamatos rémálmai
vannak, amik miatt Amelia lassan idegösszeomlást kap.
A sztori nem kifejezetten egyedi,
láttunk már ehhez hasonlót millió alkalommal, ráadásul több elemében is
felfedezhetőek hatások a zsáner más képviselőitől. Van itt egy kis Ómen,
Ördögűző, Insidious, de a történet kerete igazából egy egyszerű mumus mese.
Amelia ugyanis az egyik esti mesélés alkalmával a címszereplőről szóló könyvet
halássza elő. Az ott látható alak aztán befészkeli magát hőseink lakásába,
ezzel pedig borul az addig sem épp egyszerű élet. A felvezetés nem hosszú, a
kezdetektől érezzük, hogy valami nincs rendben. Jennifer Kent rendező remekül játszik a
nézővel, és az első harmadban Ameliát sajnáljuk, Samuelt pedig legszívesebben
agyonvernénk (ez a gyerek joggal pályázhat a minden idők legirritálóbb filmes
karaktere díjra). Aztán megjelenik Babadook, vele együtt a pálfordulás. Amelia
ijesztővé és kiszámíthatatlanná válik, a fiú pedig megpróbálja kezelni a
helyzetet.
Ahogy haladunk előre a cselekményben, úgy lesz egyre egyértelműbb,
hogy mit is látunk. A The Babadook ugyanis egy lélektani dráma és egy
pszicho-horror keveréke. Az összkép pedig azért érdekes, mert elgondolkodtat és
többféle megoldást kínál. Kezelhetjük ugyanúgy, ahogy a mumusos, démonos
filmeket, de szerintem sokkal inkább egy remek szimbolikával operáló alkotás
ez. A címszereplő kvázi Amelia belső démona, amivel folyamatosan küzd, mióta a
férje meghalt. Az elfojtott düh viszont ott lappang benne és ki akar törni. A
zárás is csak ezt a tézist erősíti meg, ami elsőre furcsa volt, de ha végiggondoljuk,
zseniális! Mindenkinek van olyan démona, amit elzár a lelke legmélyére, de pont
az a legijesztőbb benne, hogy csak elzárni lehet, elpusztítani nem.
Essie Davis olyan alakítást
nyújt, hogy csak kamilláztam. Egyszerre higgadt, negédes, fenyegető, félelmetes
és határozott. Le a kalappal előtte! Noah Wiseman is jól játssza a szerepét, de
képtelen voltam nem utálni, annyira idegesített az elején.
Aki egy mezei horrort vár,
csalódni fog, a The Babadook nem hatásvadász, nem a szokásos jumpscare receptet
használja. Ezt egy Annabelle-en és Paranormal Activity-n élő kommersz filmeket
kedvelő néző nem fogja értékelni, pedig Kent mozija sokkal ijesztőbb a fent
említett daraboknál. A The Babadook hangulata zsigerig hatoló és annyira
nyomasztó, hogy megbabonázza az embert. Sokrétű, összetett, aki pedig vevő rá,
annak ott fog motoszkálni a fejében egy darabig Babadook. Hölgyeim és uraim, az
év horrorja!
Összegzés:
Színészek: 10/8
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/9
Végítélet: 80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése