Időhurok
Újfent itt egy szinte teljesen
ismeretlen film, amire szerintem még a nagyközönség is vevő lenne, mégis
elkerüli a mozikat. Az egy dolog, hogy az Időhurok a saját csapdájába esik
bele, de azt kár lenne elvitatni tőle, hogy piszok ötletes és szórakoztató.
Hősünk amolyan időutazó titkos-ügynökként dolgozik. Rendszeresen visszaküldik az időben, hogy
bűncselekményeket akadályozzon meg. Régóta üldöz egy „sistergő” álnevű
gyilkost, de a bűnöző mindig egy lépéssel előtte jár. Ezúttal a 70-es évekbe
repül vissza és kocsmárosnak adja ki magát, hogy közelebb férkőzhessen a
tetteshez. Egy fiatalember tér be a bárba és elkezdi mesélni a csaposnak az
élettörténetét. Itt kezdődnek a bonyodalmak.
Az Időhurok egy remek ötlettel
áll elő, amiben elképesztően sok potenciál van, de mint az időutazós filmek
99%-a, ez sem tudja elkerülni, hogy ne essen bele a saját csapdájába. Tudjuk,
hogy lesznek csavarok, tudjuk, hogy semmi sem az aminek látszik, de a
cselekmény túl sokat akar. Valamilyen módon kompromisszumot kell kötni, ezt
pedig a film minősége sínyli meg. Az Időhurok nagy csattanója legkésőbb a film
felénél le kell, hogy essen egy laikusnak is. Túl nyilvánvalóak a jelek és
nagyon könnyű kikövetkeztethetni, hogy mire is megy ki a játék. A kérdés az,
hogy innentől, hogy tartja fenn a figyelmet, fenntartja-e egyáltalán?
A válasz
igen, méghozzá elég groteszk módon. Szinte lehetetlen spoilermentesen írni a
cselekmény későbbi részeiről, ezért nem is mennék bele, de annyit elárulok,
hogy egy elég beteg összképet kapunk, amivel az a baj, hogy több helyen is
illogikus. Az idő körforgásába azért nehéz belemenni, mert csak rosszul
jöhetünk ki belőle. Hiába próbálják a lehető legérthetőbben a tudtunkra adni az
ok-okozati összefüggéseket, mégis maradnak sötét foltok és épp a lényeg veszik
el, hiába szép a körítés. A döntések irreálisak és ez végtelenül bosszantó.
Erre a legjobb példa, amikor a srác találkozik a lánnyal és randizgatnak.
Tökéletesen tisztában van vele mi fog történni mégis elköveti azt a hibát, amit
a múltban már egyszer elkövetett. Ugyanígy nem értem az ügynök végső döntését
sem, amikor is megszakíthatta volna a hurkot, mégsem tette. Ezek zavaró dolgok,
mert egyébként a film teljesen rendben lenne, hiszen szórakoztat, érdekfeszítő,
és ilyen időutazós filmhez még biztos nem volt szerencsénk.
Ethan Hawke hozza a kötelezőt, de
a showt ellopja előle az igazi főszereplő, Sarah Snook, aki egyszerre jól
nyomja a férfit és a nőt is.
Az Időhurok bosszantó kihagyott
ziccer, amit ha tudományosan akarunk értékelni, bele fog törni a bicskánk és
ízekre fogjuk tépni. Sokszor logikátlan és nem eléggé összetett, hiába akar
annak látszani. Az igazság mégis az, hogy képtelen vagyok utálni, mert
tetszett. Tetszett az ötlet, a kivitelezés, a történet. Hiába volt
kiszámítható, remekül szórakoztam, és ha megpróbáljuk félretenni a tudományos
körítést és csak élvezni a filmet, akkor be fog találni. Nem garantálom, hogy,
mindenki értékelni fogja, és biztosan borzasztó mód meg fogja osztani az embereket, de már csak ezért is kár lenne
kihagyni!
Összegzés:
Színészek: 10/7
Zene: 10/6,5
Kategórián belül: 10/7
Végítélet: 70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése