Csillagok között
Christopher Nolant lehet szeretni
vagy utálni, de rajta kívül elképesztően kevesen mondhatják el magukról, hogy
képesek intelligens, szórakoztató és tartalmas közönségfilmet készíteni. Olyan
mozgóképet, ami megragad az ember fejében és beszédtémát szolgáltat az egyszeri
mozizónak és a filmőrültnek egyaránt. Nos, a Csillagok között pont ilyen.
A történet a közeli jövőben
játszódik, ahol földünket hatalmas porviharok sújtják, amik okán az
élelmiszerellátás vészesen fogy. Cooper egykoron a NASA pilótája volt, ma
egyszerű farmer, aki egyedül neveli két gyerekét. Egy véletlen folytán hősünk
olyan helyzetbe kerül, hogy súlyos döntést kell hoznia. Vagy egy űrexpedíció
tagjaként új otthont keres a galaxisban, vagy a családjával marad. Természetesen
vállalja a küldetést, de elképzelése sincs róla, hogy mi vár rá.
Aki nem kedveli Nolant, legtöbbször azt
hozza fel okként, hogy szájbarágós a stílusa, illetve nincsenek mély érzelmek a
műveiben. A Csillagok között nem rest dobálózni a kvantumfizikával és a relativitáselmélettel,
úgyhogy magyarázatra bizony szükség van. Ennek ellenére sem fogjuk túlzottan
érteni a témában zajló dialógusokat, ellenben végtelenül érdekesnek találjuk és
lekötik a figyelmünket. Az érzelem más téma. Toronymagasan ez Nolan legemberibb
filmje, amitől kicsit tartottam. Reméltem, hogy nem ő lesz az új Spielberg, aki
bár szórakoztató, de giccses cukormázba csomagolt alkotásokat rendez manapság. Szerencsére
erről szó nincs, a megható jelenetek elérik céljukat, egyedül a zárást éreztem
kicsit túl sallangosnak és bátortalannak.
Ki kell emelnem a film hosszát, ami
169 perc. Ez riasztó lehet, de a Csillagok között iszonyatosan tartalmas,
rengeteg információval terheli az agyat, ami miatt egyáltalán nem tűnik fel a
játékidő. Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy Nolan három fronton dirigál
egyszerre. Tudniillik egyszerre látunk intelligens sci-fit, világvégefilmet és
családi drámát. Ezek közül a sci-fi szál a legizgalmasabb, legkidolgozottabb és
természetesen a legnagyobb teret is ez a rész kapja. A másik két kisebb
szegmens is okkal van jelen, szépen épülnek a cselekménybe, viszont Nolan néhol
kifejezetten rosszkor váltott az űrbeli és a földön játszódó jelenetek közt. Ez
megakasztja a tempót és túlságosan is oldja az amúgy nagyon is feszült filmet.
Néhány apróbb logikátlanság is ront az összképen, de eszem ágában sincs
lehordani a filmet, mert zsigeri élményt ad. A látvány csodálatos, a felfedezés
élménye magával ragadó, Hans Zimmer zenéje pedig olyan atmoszférát kreál, hogy
minden egyes porcikánkban érezzük a döntések súlyát. Ilyen erények mellett
pedig eltörpül az a néhány kis szálka, ami szúrja a szemünket.
A színészek hozzák amit kell,
Matthew McConaughey, Anne Hathaway, Jessica Chastain és a többiek jól játszanak,
de egy Nolan film sosem azért volt jó, mert akkora alakításokat láthattunk
benne.
Közhely, de Nolan ismét
megcsinálta. Persze nem tökéletes, hisz a kisebb hibák mellett erősen próbál Stanley
Kubrick Űrodüsszeiája lenni, de aki egy ekkora horderejű, kreatív, feszült és
izgalmas filmet letesz az asztalra, annak csak tapsolni lehet. Márpedig itt ez
a helyzet áll fenn. Ha az évben már csak egy filmre kíváncsi valaki a mozikban,
ez legyen az. Nem azért, mert tökéletes, hanem mert látni kell azt, amit ember
még soha nem láthatott!
Összegzés:
Színészek: 10/8
Zene: 10/9,5
Kategórián belül: 10/9
Végítélet: 86%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése