2014. november 6., csütörtök

Csillagok között kritika



Csillagok között


Christopher Nolant lehet szeretni vagy utálni, de rajta kívül elképesztően kevesen mondhatják el magukról, hogy képesek intelligens, szórakoztató és tartalmas közönségfilmet készíteni. Olyan mozgóképet, ami megragad az ember fejében és beszédtémát szolgáltat az egyszeri mozizónak és a filmőrültnek egyaránt. Nos, a Csillagok között pont ilyen.


A történet a közeli jövőben játszódik, ahol földünket hatalmas porviharok sújtják, amik okán az élelmiszerellátás vészesen fogy. Cooper egykoron a NASA pilótája volt, ma egyszerű farmer, aki egyedül neveli két gyerekét. Egy véletlen folytán hősünk olyan helyzetbe kerül, hogy súlyos döntést kell hoznia. Vagy egy űrexpedíció tagjaként új otthont keres a galaxisban, vagy a családjával marad. Természetesen vállalja a küldetést, de elképzelése sincs róla, hogy mi vár rá. 


Aki nem kedveli Nolant, legtöbbször azt hozza fel okként, hogy szájbarágós a stílusa, illetve nincsenek mély érzelmek a műveiben. A Csillagok között nem rest dobálózni a kvantumfizikával és a relativitáselmélettel, úgyhogy magyarázatra bizony szükség van. Ennek ellenére sem fogjuk túlzottan érteni a témában zajló dialógusokat, ellenben végtelenül érdekesnek találjuk és lekötik a figyelmünket. Az érzelem más téma. Toronymagasan ez Nolan legemberibb filmje, amitől kicsit tartottam. Reméltem, hogy nem ő lesz az új Spielberg, aki bár szórakoztató, de giccses cukormázba csomagolt alkotásokat rendez manapság. Szerencsére erről szó nincs, a megható jelenetek elérik céljukat, egyedül a zárást éreztem kicsit túl sallangosnak és bátortalannak. 

Ki kell emelnem a film hosszát, ami 169 perc. Ez riasztó lehet, de a Csillagok között iszonyatosan tartalmas, rengeteg információval terheli az agyat, ami miatt egyáltalán nem tűnik fel a játékidő. Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy Nolan három fronton dirigál egyszerre. Tudniillik egyszerre látunk intelligens sci-fit, világvégefilmet és családi drámát. Ezek közül a sci-fi szál a legizgalmasabb, legkidolgozottabb és természetesen a legnagyobb teret is ez a rész kapja. A másik két kisebb szegmens is okkal van jelen, szépen épülnek a cselekménybe, viszont Nolan néhol kifejezetten rosszkor váltott az űrbeli és a földön játszódó jelenetek közt. Ez megakasztja a tempót és túlságosan is oldja az amúgy nagyon is feszült filmet. Néhány apróbb logikátlanság is ront az összképen, de eszem ágában sincs lehordani a filmet, mert zsigeri élményt ad. A látvány csodálatos, a felfedezés élménye magával ragadó, Hans Zimmer zenéje pedig olyan atmoszférát kreál, hogy minden egyes porcikánkban érezzük a döntések súlyát. Ilyen erények mellett pedig eltörpül az a néhány kis szálka, ami szúrja a szemünket. 


A színészek hozzák amit kell, Matthew McConaughey, Anne Hathaway, Jessica Chastain és a többiek jól játszanak, de egy Nolan film sosem azért volt jó, mert akkora alakításokat láthattunk benne.  


Közhely, de Nolan ismét megcsinálta. Persze nem tökéletes, hisz a kisebb hibák mellett erősen próbál Stanley Kubrick Űrodüsszeiája lenni, de aki egy ekkora horderejű, kreatív, feszült és izgalmas filmet letesz az asztalra, annak csak tapsolni lehet. Márpedig itt ez a helyzet áll fenn. Ha az évben már csak egy filmre kíváncsi valaki a mozikban, ez legyen az. Nem azért, mert tökéletes, hanem mert látni kell azt, amit ember még soha nem láthatott! 

Összegzés:

Színészek: 10/8
Zene: 10/9,5
Kategórián belül: 10/9

Végítélet: 86%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése