The House at the End of Time
Legyen az spanyol, francia, brit,
japán vagy épp venezuelai (mint mai alanyunk), tény, hogy horror terén Amerikát
már réges-rég lepipálták. Alejandro Hidalgo alkotása pedig ezt a tendenciát
erősíti, nem is akárhogy.
Dulce egy hatalmas roskadozó
házban él férjével és két gyerekével. Egy este különös hangokra lesz figyelmes,
a zajokat pedig ijesztő tettek követik. A nő holtan találja férjét az
alagsorban, majd a fia is eltűnik. A rendőrség őt vádolja a bűncselekményekkel
és 30 évre börtönbe küldik. Amikor szabadul, visszatér a házba, az ijesztő
dolgok azonban ismét szaporodnak.
Hidalgo filmje több aspektusát
tekintve is felrúgja a zsánert. Elsősorban azért, mert kvázi egy nagyon szép
drámáról van szó, ami történetesen rohadt ijesztő tud lenni. Másrészről pedig a
cselekmény két szálon zajlik. A gyilkosság éjszakáján és 30 évvel később. Így
kerülünk egyre közelebb a megoldáshoz, hogy aztán az utolsó harmadban önmagából
kifordulva teljesen váratlan fordulatot vegyen a film. Erről egy kicsit később,
előtte térjünk ki arra, miért is egy drámával van dolgunk. Hidalgo a családot
helyezi a középpontba, a gondoskodást, a szeretetet, de a gyermekkori
rivalizálás is nagy teret kap. Ez nem mindig jó ötlet egy horrornál, hiszen a
tempó rovására megy és a feszültség sem tud olyan mértékben hatni az emberre,
mint kéne. Itt szerencsére tökéletesen működik a horror és a dráma közti
kontraszt, tény, hogy itt-ott kicsit leül a cselekmény, de aki ijedezni
szeretne, annak sem kell aggódnia.
Nincs telepakolva felesleges parával a film,
de Hidalgo pillanatok alatt képes libabőrössé tenni, a jumpscare-ek pedig
garantáltan ránk fogják hozni a frászt. Közben halvány sejtéseink lehetnek
arról, hogy mi is történhet a házban, de az utolsó harmad aztán szépen pofon
vág és egy teljesen más nézőpontba helyezi az addig látottakat. Ez szépen
összezavarja a nézőt, de idővel a kirakós minden darabkája a helyére kerül.
Egyedül azt bántam, hogy a ház misztikuma nincs részletesen kibontva. Nincs
miért, nincs válasz, fogalmunk sincs hogyan lehetséges ez és miért pont ebben a
házban. Sokkal több potenciál volt ebben a sztoriban és bár így is elég
csavaros és összetett, lehetett volna ezt még tökéletesíteni. A zárás aztán egy
kicsit átvált giccsbe, de kár lenne tagadni, hogy gyönyörű az epilógus.
A The House at the End of Time
egyszerre ajánlható a horror és az emberi drámák rajongóinak. Okosan
felépített, tele van misztikummal, a sztori piszok ötletes a cselekmény pedig
képes nyomasztó és ijesztő lenni. Hibái természetesen vannak, de Alejandro
Hidalgo filmje egy olyan különleges alkotás, ami megszínesíti a zsáner
palettáját.
Összegzés:
Színészek: 10/6,5
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/8
Végítélet: 73%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése