2014. szeptember 1., hétfő

The Expendables - A feláldozhatók 3 kritika



The Expendables – A feláldozhatók 3.


Anno négy éve, A feláldozhatók első része egy jó kis tesztoszteronbomba volt rengeteg akciósztárral. A folytatás, két éve jóval könnyedebb, humorosabb, és szórakoztatóbb lett és azért működött, mert egyszerre volt stílusgyakorlat és önironikus zsánerparódia. Idén megérkezett a zúzda harmadik része!


Sztori természetesen csak alibiként van jelen, újfent feltűnik a gonosz, akit meg kell állítani, csapatunk pedig ismét összeáll és rendet rak. Apró változtatások természetesen azért akadnak, a legjelentősebb, hogy Barney az akcióhoz ezúttal egy fiatalokból álló alakulatot verbuvál. Nem árulok el nagy titkot, ha felfedem, hogy az öregek nélkül nincs élet, úgyhogy a klasszikus csapat is fel fog tűnni. 


A film első fele kifejezetten nem tetszett. Rögtön egy megszöktetős jelenettel indítunk, ezzel semmi gond, de A feláldozhatók 3 kicsit túl komolyan veszi, illetve veteti magát ebben a periódusban. Próbál drámai lenni, a korra fókuszál, az elszakadásra. Az új tagokat fél perc alatt lerendezik, nem kell részletes jellemrajz, de hihetetlenül összecsapott módon születik meg az új csapat. Aztán ismét az akcióé a főszerep és végre visszatér a hangulat is. Nincs felesleges tiszteletkör és buktatók, belecsapunk a lecsóba és ebben nincs hiba. Teljesen rendben van a fiatalokkal való együttműködés, de a nagy durranás természetesen a végére marad, amikor is mindenki együtt zúz. A legjobb az egészben, hogy ebben a golyózáporban ismét sikerül kikapcsolni az agyunkat és nem érdekel sem a fizika, sem a nem létező jellemábrázolás és történet. Repkednek a golyók, törnek a csontok (poén, hogy a legjobb bunyókat egy csaj kapta) és újfent kapunk bennfentes poénokat, de a viccesnek szánt beszólások is működnek legtöbbször. A rengeteg ismerős arc pedig bármennyire is hihetetlen, de harmadszorra is képes remekül elszórakoztatni minket azzal, amihez a legjobban értenek: hullahegyeket hagynak maguk után. 

A hibák azonban ebben a részben a legszembetűnőbbek. A látvány néhány helyen elképesztően pocsék, legtöbbször a helikopteres jeleneteknél és a vértelenség is nagyon szembetűnő. Bizonyos részeknél ordítana egy emberes vérfürdő, erre nem kapunk semmit. A már említett összecsapottság a karaktereknél, még belefér, mivel a lövöldözésen kívül nem sok dolgot csinálnak, de tény, hogy a fiatalok borzasztóan jellemtelenek. 


A színészeket ismerjük, inkább az új arcokra térjünk ki. Wesley Snipes-t jó volt újra látni, megkapta a maga jeleneteit és élt is a lehetőséggel. Antonio Banderas kicsit idegesítő, de kétségtelenül vicces és messze ő a legjobb friss szereplő. Harrison Ford korrekt, Mel Gibson pedig szuper gonosz lenne, ha egy kicsit összetettebb karaktert kapott volna, de így is megtette.


A feláldozhatók harmadik része a trilógiává bővült sorozat leggyengébb része, ugyanis, míg az első két részben teljesen hidegen hagytak a hibák, itt már nem tud annyira kikapcsolni a film, hogy megfeledkezzünk róluk. Ettől függetlenül a műfaj szerelmesei bírni fogják, hisz az akciók kemények, ütősek, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szórakoztam jól. Hiába, ezeket az öreg motorosokat nem lehet megunni ebben a szerepkörben.

Összegzés:

Színészek: 10/6,5
Zene: 10/6
Kategórián belül: 10/7

Végítélet: 65%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése