Országúti bosszú
David Michod első filmje, az
Animal Kingdom egy nyers és kemény krimi volt, ami igazi unikuma a műfajnak.
Második alkotásával sem tette lejjebb a mércét és egy disztópikus zord sztori
segítségével mossa fel velünk a padlót.
10 évvel a világ gazdasági
összeomlása után járunk, valahol Ausztráliában. Eric betér egy kocsmába, amíg ő
felfrissíti magát, három ember ellopja az autóját. Üldözőbe veszi őket,
de sikertelenül jár. A sors összehozza Rey-el, akiről kiderül, hogy az egyik
tolvaj öccse. Elkezdődik a hajsza.
Michod stílusa nem sokat változott
az Animal Kingdom óta. Ez nem tudom kinek jó vagy rossz hír, én speciel örülök
neki. Megmaradt a lassú történetvezetés, a kifeszített, hosszan merengő
állóképek, ugyanakkor visszaköszön a nyers, kiszámíthatatlan brutalitás, a
zseniális atmoszféra és a zsigeri nyomasztás. Michod a minimalizmusával is
annyira feszültté tud tenni egy-egy jelenetet, hogy emelem kalapom. A film
elején látható autósüldözés tökéletes, sallangmentes és cseppet sem
hatásvadász. Ez elmondható az egész filmről, a komplett világ, amiben
játszódik, magába szippant. Itt az ember élete semmit nem ér, érezzük az
izzadtságszagot, a magányt, a reménytelenséget. A komplett film pedig ez utóbbira
épül. Eric magasról tesz mindenre, mégis szent céljaként tekint arra, hogy
visszaszerezze az autóját. A folyamatosan fejlődő kapcsolata Rey-el szintén
remek, a beszélgetéseik, az egymásra utaltságuk, mindketten szenzációs
karakterek, főleg a fiatal srác.
Mint említettem a cselekmény elég
lassú, hazudnék ha azt mondanám, hogy olykor nem kalandozott el a figyelmem.
Mégis mindig történik valami, amivel sikerül visszacsábítani a tekintetet a
vászonra. Michod az Animal Kingdom esetében is olyan utolsó harmadod produkált
például, hogy csak lestem, a zárójelenet pedig felért egy pofán veréssel. Az
Országúti bosszúnál sincs másképp a helyzet, kőkemény zárást kapunk, az
epilógus pedig lényegében új értelmed ad mindennek és más aspektusba helyezi
Eric karakterét.
Guy Pierce remek a szófukar főhős
szerepében, de azt kell mondjam, hogy nagyon kell mellé Robert Pattinson.
Felesleges kertelni és utálkozni, a srác színész, méghozzá jó. A mimikája, az
akcentusa, a gesztusai, zseniális, amit itt leművelt, le a kalappal!
Az Országúti bosszú rétegfilm,
sokan nem fogják szeretni, de engem megvett. A hangulata brutálisan erős, nem
ismer se tabut se kompromisszumot és mer nyers és őszinte lenni. Én pedig
nagyon szeretem, ha egy filmnek „van töke”. David Michod újfent bizonyította,
hogy mennyi múlik egy filmben az atmoszférán és a stíluson.
Összegzés:
Színészek: 10/7,5
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/7,5
Végítélet: 74%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése