Top 10: Legdepresszívebb filmek
Nem is olyan rég volt szó a
legkönnyfakasztóbb mozikról, adott esetben viszont a téma merőben más. A listán
szereplő alkotások elemi erővel lehúzzák az embert, gyomorszájon vágják és az
arcába lépnek úgy, hogy az élettől is elmenjen a kedve. Mit ad Isten, mi mégis
szeretjük, ha felmossák velünk a padlót.
10: Az út (The Road) 2009
Az egyik, ha nem a
legrealisztikusabb poszt-apokaliptikus film, ami valaha készült. Egy férfi és a
fia útját követjük nyomon, ahogy próbálnak egy szebb hely felé menetelni, de
csak nyomasztó szürkeséget, elkeseredettséget és halált látnak maguk körül. Azt
a fajta reménytelenséget, ami süt minden képkockából tanítani kellene. John
Hillcoat műve lassú, de a küzdelem az életben maradásért mégis feszültté teszi.
A zárás persze még belénk rúg egyet, de aztán megsimogat. Ettől függetlenül nem
szeretnénk ilyen jövőben élni…
9: 4 hónap, 3 hét, 2 nap (4 months, 3 weeks and 2 days) 2007
Christian Mungiu ultra-realista
drámája teljes mértékben belefészkeli magát a fejünkbe, és noha kissé
vontatott, mégis gyomorba vágja az embert. A barátnőjének segítő Oltiliát
követjük és mi is a film részének érezzük magunkat. Egy olyan korban akarunk
végrehajtani abortuszt, amikor az törvénytelen volt. Nyers és kemény még egy
férfinak is, de nőknél különösen nagyot üthet.
8: Tirannoszaurusz (Tyrannosaur) 2011
Ez a film tipikusan az „élet egy
rakás szar” vonalat viszi tovább és valami elképesztően brutális ereje van. Dráma
létére kifejezetten pörgős, de nem kíméli a nézőt. Erőszakos, olykor sokkol és
megmutatja, hogy két teljesen különböző jellemű ember is mennyire egymásra
lehet utalva. Nem kevés megrázkódtatás éri a karaktereket másfél óra alatt, ami
kihat ránk is, a Tirannoszauruszt mégsem tudtam nem imádni.
7: A bűn hálójában (Boy A) 2007
Andrew Garfield egyik első
jelentős szerepe és micsoda érzelmeket produkál ez a srác! A múltja elől
menekülő fiatal, aki jó útra tért, mégsem futhat el a tettei elől. Az első
felében kellemes tinifilm, de tudjuk, hogy kiderül a turpisság és robban a
bomba. Az komplett mozi remek, engem mégis a zárójelenet győzött meg arról,
hogy a Boy A-nek itt a helye. Csodálatosan lehangoló.
6: 21 gramm (21 Grams) 2003
A lehangoltság nagymestere
Alejando González Inarritu sem maradhat ki, azon belül is a 21 gramm tépi szét
talán legjobban a néző lelkét, holott a Korcs szerelmek vagy a Bábel sem épp
vidám filmek. Egy több szálon játszódó, hihetetlenül pörgős dráma ez, amelyben
az emberi sorsok összefutnak, és mindenki azt kapja, amit érdemel. Vagy nem, de
hát ilyen az élet. 21 gramm minek a súlya?
5: Las Vegas, végállomás (Leaving Las Vegas) 1995
Egy kirúgott forgatókönyvíró
halálra akarja inni magát, közben megismerkedik a nehéz sorsú örömlánnyal és
egymásba szeretnek. Bizarrul gyönyörű romantikus alkotás, amiből végig süt a
reménytelenség és a melankólia. A legszívszaggatóbb pedig az, hogy mindkét
főhős elfogadja a másikat, annak minden hibájával. Maradjunk annyiban, hogy nem
fogunk sokszor mosolyogni a film alatt (meg utána sem).
4: Snowtown (Snowtown) 2011
Ez az ausztrál gyöngyszem egy
úthenger. Laposra lapít és földbe döngöl, úgy, hogy utána órákig azt sem fogja
tudni a néző, hogy mi van! Undorító környezetben játszódik, ahol undorító
embereket ölnek még undorítóbb emberek. Mi pedig a csendes és megtört fiatal
srác szemén nézzük végig mindezt, hogy aztán egy mentálisan meggyötört és
lelkileg kifacsart utazás végén csak bámuljuk a ránk csukódó ajtót.
3: Lilja 4-ever (Lilja 4-ever) 2002
Újfent mocskos környezetben
járunk, ahol a 16 éves Lilja a szebb élet reményében el akarja hagyni az
országot. Folyamatos csalódások, bántalmazások, prostitúcióra kényszerítés. A
Lilja 4-ever szétcincálja a nézőt, és noha szinte minden lépése
kikövetkeztethető, mégis iszonyú hatást gyakorol ránk. A zárás aztán felold a
borzalmak alól, de akkor már rég késő. Csak katatón módon meredünk előre.
2: Oslo, augusztus (Oslo, 31. August) 2011
Visszafogott, kimért film egy heroin
függőről, aki épp elhagyni készül a rehabilitációs intézetet és kap egy
szabadnapot. A főhős, Anders egy művelt és tehetséges fiatal, aki belebukott az
aranyifjúságba és képtelen megtalálni a helyét. Vannak boldog pillanatai, de
számára már nincs visszaút. Remek párbeszédek és ismét egy realista alkotás,
pont ezért hagy bennünk akkora nyomot. A zárójelenet pedig tökéletesen
összefoglalja a lényeget.
1: Magnólia (Magnolia) 1999
Paul Thomas Anderson három órás
depresszióhulláma néhány ember sorsába enged betekintést. Látszólag semmi közös
nincs bennük, hisz van itt TV-sztár, milliomos feleség, csodabogár gyerek vagy
épp magányos rendőr. Ami összeköti őket, az a szeretet, illetve annak hiánya.
Mennyi mindent meg lehet oldani vele, hisz ingyen van és mindenki vágyik rá.
Mégis előfordul, hogy már késő. Nem egy könnyű menet, de végig leköti az embert,
PTA pedig végig biztos kézzel rángatja marionett bábjait. Köztük minket is. És
akkor még a békaesőről nem is beszéltem.
hol tudom olvasni a könyfakasztó listát?
VálaszTörlésVagy beírod a jobb felső sarokban levő keresőbe, vagy a jobb oldali oldalsávban a legolvasottabb cikkek közt.
Törlés