2014. augusztus 29., péntek

Tini Nindzsa Teknőcök kritika



Tini nindzsa teknőcök


Mindig is bírtam a Tini nindzsákat. A rajzfilmért odavoltam kisgyerekként, de képregényben is olvastam őket és az 1990-es mozifilmre a mai napig egy szórakoztató és szerethető filmként tekintek. Aztán Michael Bay a kezébe vette a stafétabotot, ami aggályokkal töltött el. Szerencsre akkora baj nincs!


A történet szerint két tudós négy teknősön és egy patkányon végzett kísérleteket az úgynevezett renaissance program keretein belül, ám egy baleset következtében a labor felgyulladt az állatok pedig odalettek. A feltevés téves ugyanis egy kislány, April megmentette, illetve a csatornába tette őket. Az évek teltek, a négy teknőc pedig harcossá cseperedett, mesterük segítségével.


A sztori egyszerű, a központi karakter pedig April, a nyomulós újságíró. Oké, hogy szeretne előrébb jutni, de végtelenül ostoba döntéseket hoz, konkrétan túszul ejteti magát egy nyamvadt hírért. Van benne elhivatottság, de ezt inkább marhaságnak hívnám. Az ő útját követjük, amint próbálja feltárni a rejtélyt a várost terrorizáló bűnszövetkezetről, így hozza össze a sors a négy igazságosztó mutáns teknőssel. Amint ők megjelennek a film is új erőre kap. Karaktereik egyszerűek, de szórakoztatóak és szerethetőek. Mindegyiküknek megvan a saját stílusa, de azt lefogadom, hogy a készítőknek Raffaello volt a kedvencük, mivel többet szerepel a többieknél. 

A cselekmény szintén nincs túlbonyolítva, itt van Zúzó a gonosz, aki nevéhez híven zúz és irányítani akarja a várost. Tekintsünk el attól is, hogy a fizika és a logika, mint fogalom, itt irreleváns, egyébként sincsenek annyira eget rengetően nagy ökörségek, csak a Hollywoodi átlag. A látvány rendben van, az akciók szuperek és a kicsit több mint másfél órás játékidő szinte végig leköt. Lényegében semmi extrát nem kell várni, a Tini nindzsa teknőcök egy teljesen átlagos kikapcsolódás, a modern köntösbe csomagolt nosztalgia mégis valahogy piedesztálra emeli. Jó érzés volt nézni, ezeket a harcművész arcokat, ahogy elpoénkodnak és szétrúgnak néhány segget.


Nem mondom, hogy most rögtön rohanjatok a moziba, mert ráértek vele, de aki 90-es évek elején volt gyerek és szerette a címszereplőket, az valószínűleg értékelni fogja a próbálkozást, amit Bay és Jonathan Liebesman rendező tettek, hogy felélesszék a teknőcöket. A próbálkozás pedig sikeres volt, hiszen egy átlagos, de teljesen korrekt és szórakoztató mozit hoztak össze. Nem úgy, mint Bay a Transformers 4 esetében.      

Összegzés:

Színészek: 10/6
Zene: 10/6,5
Kategórián belül: 10/6,5

Végítélet: 64%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése