2014. augusztus 8., péntek

Szomjúság kritika



Szomjúság


Park Chan-wook egyértelműen az Oldboy rendezőjeként szerzett magának hírnevet, de a Bosszú trilógiája is nagy sikernek örvend és első hollywoodi filmje, a Stoker is egész jól sikerült. A Szomjúság egy kevésbé ismert alkotása, amit 2009-ben dirigált le, mondanom sem kell, nem hazudtolta meg önmagát.


Sang segítőkész pap, aki önzetlen és igyekszik mindenkinek a gondját viselni. Egy új vírus üti fel fejét, aminek nincs ellenszere, Sang pedig önként jelentkezik, hogy kísérletezzenek rajta, hátha meglesz a gyógymód. A kezelés során hősünk állapota egyre rosszabbá válik és vérátömlesztésre lesz szüksége. A bonyodalmak ott kezdődnek, hogy a kapott vértől Sang szépen lassan vámpírrá válik, majd beleszeret egy ismerőse feleségébe, Tae-ba. 


A sztori alapjáraton zseniális, elvégre egy vámpírrá váló pap története rengeteg lehetőséget rejt magában. Ebből kisülhetett volna egy mély, önmarcangoló lélektani dráma is, Park azonban inkább egy szürreális és nem kicsit beteg romantikus horrort kreált. Illetve az előbb említett drámai rész sem maradt ki, de az csak a Szomjúság első felére igaz. Sang viszonylag hamar megrészegül a vámpírlét hatalmától, noha igyekszik minél kevesebb vért ontani és józan maradni, fokozatosan lesz egyre kezelhetetlenebb. A kapcsolata Tae-val szintén érdekes, hisz Sang azelőtt soha nem volt nővel és egyből szerelembe is esik. Megmutatja neki milyen vámpírnak lenni, és a sanyarú sorsú Tae pedig a vérszívásban látja az utat egy szebb élet felé. 

A Szomjúság hosszú, 130 perces játékideje nem feltétlenül indokolt, a cselekmény többször is lassacskán pörög fel, ellenben bőven elég változatos és sokszínű ahhoz, hogy ne hagyjon elbambulni. Ez már csak azért is igaz, mert Park stílusa újfent tökéletesen visszaköszön a képkockákról. A hangulat komor, olykor nyomasztó és nem spóroltak a vérrel sem, egy-egy jelenethez bizony kell gyomor. A zavarba ejtő részek sincsenek elaprózva, néhány helyen ki fog kerekedni a szemünk, de aki ismeri a rendező munkásságát, nagyjából tudja mire számíthat. Park ugyanis zseniális húzásokkal dobja fel filmjét, gondolok itt a rémképekben manifesztálódó lelkiismeret furdalásra, vagy a gyönyörű zárójelenetre. 


A színészek korrekt munkát végeztek, Song Kang-ho a Snowpiercerből lehet ismerős, remekül adja lelkiismeretes papból váló vérszívót. Női fronton Kim Ok-bin cukiskodik, de ha kell fenyegető és ijesztő is tud lenni.


Vannak illogikus döntések és teljesen oda nem illő elemek a cselekményben, de Park szinte végig profi módon dirigálja a filmet. Főleg az ázsiai művek kedvelői fogják értékelni, de a vámpírzsánert is egy kicsit más, frissebb nézőpontból mutatja be, az alapokat mégis meghagyva. Egyszerre komor, szép, romantikus, brutális és groteszk alkotás a Szomjúság, ami igazi ínyencfalat. Aki valami különleges élményre vágyik Ázsia talán legjobb rendezőjétől, nyugodtan veselkedjen neki, nem kell félni, maximum egy picit véresek leszünk.

Összegzés:

Színészek: 10/7
Zene: 10/7,5
Kategórián belül: 10/7

Végítélet: 72%       

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése