Szomjúság
Park Chan-wook egyértelműen az
Oldboy rendezőjeként szerzett magának hírnevet, de a Bosszú trilógiája is nagy
sikernek örvend és első hollywoodi filmje, a Stoker is egész jól sikerült. A
Szomjúság egy kevésbé ismert alkotása, amit 2009-ben dirigált le, mondanom sem
kell, nem hazudtolta meg önmagát.
Sang segítőkész pap, aki önzetlen
és igyekszik mindenkinek a gondját viselni. Egy új vírus üti fel fejét, aminek
nincs ellenszere, Sang pedig önként jelentkezik, hogy kísérletezzenek rajta,
hátha meglesz a gyógymód. A kezelés során hősünk állapota egyre rosszabbá válik
és vérátömlesztésre lesz szüksége. A bonyodalmak ott kezdődnek, hogy a kapott
vértől Sang szépen lassan vámpírrá válik, majd beleszeret egy ismerőse
feleségébe, Tae-ba.
A sztori alapjáraton zseniális,
elvégre egy vámpírrá váló pap története rengeteg lehetőséget rejt magában.
Ebből kisülhetett volna egy mély, önmarcangoló lélektani dráma is, Park azonban
inkább egy szürreális és nem kicsit beteg romantikus horrort kreált. Illetve az
előbb említett drámai rész sem maradt ki, de az csak a Szomjúság első felére
igaz. Sang viszonylag hamar megrészegül a vámpírlét hatalmától, noha igyekszik
minél kevesebb vért ontani és józan maradni, fokozatosan lesz egyre
kezelhetetlenebb. A kapcsolata Tae-val szintén érdekes, hisz Sang azelőtt soha
nem volt nővel és egyből szerelembe is esik. Megmutatja neki milyen vámpírnak
lenni, és a sanyarú sorsú Tae pedig a vérszívásban látja az utat egy szebb élet
felé.
A Szomjúság hosszú, 130 perces játékideje nem feltétlenül indokolt, a
cselekmény többször is lassacskán pörög fel, ellenben bőven elég változatos és
sokszínű ahhoz, hogy ne hagyjon elbambulni. Ez már csak azért is igaz, mert
Park stílusa újfent tökéletesen visszaköszön a képkockákról. A hangulat komor,
olykor nyomasztó és nem spóroltak a vérrel sem, egy-egy jelenethez bizony kell
gyomor. A zavarba ejtő részek sincsenek elaprózva, néhány helyen ki fog
kerekedni a szemünk, de aki ismeri a rendező munkásságát, nagyjából tudja mire
számíthat. Park ugyanis zseniális húzásokkal dobja fel filmjét, gondolok itt a
rémképekben manifesztálódó lelkiismeret furdalásra, vagy a gyönyörű
zárójelenetre.
A színészek korrekt munkát
végeztek, Song Kang-ho a Snowpiercerből lehet ismerős, remekül adja
lelkiismeretes papból váló vérszívót. Női fronton Kim Ok-bin cukiskodik, de ha
kell fenyegető és ijesztő is tud lenni.
Vannak illogikus döntések és
teljesen oda nem illő elemek a cselekményben, de Park szinte végig profi módon
dirigálja a filmet. Főleg az ázsiai művek kedvelői fogják értékelni, de a
vámpírzsánert is egy kicsit más, frissebb nézőpontból mutatja be, az alapokat
mégis meghagyva. Egyszerre komor, szép, romantikus, brutális és groteszk
alkotás a Szomjúság, ami igazi ínyencfalat. Aki valami különleges élményre
vágyik Ázsia talán legjobb rendezőjétől, nyugodtan veselkedjen neki, nem kell
félni, maximum egy picit véresek leszünk.
Összegzés:
Színészek: 10/7
Zene: 10/7,5
Kategórián belül: 10/7
Végítélet: 72%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése