2014. augusztus 27., szerda

Náci zombik 2 kritika



Náci zombik 2


A folytatások szinte egytől egyik azt hangoztatják, hogy ugyanazt hozzák majd, mint az első rész, csak mindenből többet és jobb minőségben. Akciófilmeknél több zúzást, vígjátékoknál több poént és így tovább. A gond csak az, hogy ezek zömmel üres ígérgetések és fordítva sülnek el. A Náci zombik folytatásánál azonban erről szó nincs! 


A történet ott kezdődik, ahol az első rész abbamaradt. Martin az egyetlen túlélő, de a zombik üldözik. Nagy nehezen sikerül elmenekülnie és egy kórházban ébred, ahol őt gyanúsítják a barátai meggyilkolásával. Mivel a fertőzés elkerülése végett le kellett vágnia a saját karját, az orvosok hozzávarrnak egy új kart. A gond csak az, hogy a végtag a náci zombik vezetőjéé és önálló életet él. Ha ez nem lenne elég problémaforrás, még rátesz egy lapáttal, hogy Herzog és csapata megszáll egy egész várost.


Aki nem szeretne másfél órát szánni az első részre, de látni akarja ezt, nyugodtan vágjon bele, ugyanis a nyitójelenetben összefoglalják, hogy mi is történt korábban. Ez egyfelől segít ráhangolódni a filmre, másrészt feleleveníti az elődöt. Aztán beindul a cséphadaró és folyamatosan váltakoznak a poénok és az akciók. Remélem nem kell előrebocsájtanom, hogy a Náci zombik 2 elképesztően beteg. Itt nincsenek tabuk, egy gyerekgyilkosságból is képesek viccet csinálni, de akad itt nekrofília is ami biztos sokaknál kicsaphatja a biztosítékot, de nagy kár lenne ha a túlzott komolykodás miatt nem élveznénk a filmet. Mert itt bizony szórakoztatás folyik, a lehető legagyamentebb szinten. Martin zombikarja egyszerűen szenzációs, nem egyszer dőltem a röhögéstől az akcióinál. A legnagyobb plusz azonban a zombi osztag behozatala, ami annyira zseniális új karaktereket hoz a történetbe, hogy emelem kalapom. A Star Wars fan lány vagy a főnök Daniel óriási fazonok és Martinnal kiegészülve igazi szupercsapatot alkotnak. 

Aztán itt vannak még a helyi rendőrök, a kissé Torrentére hajazó kapitánnyal, aki szintén megér egy misét. Az első résszel ellentétben ráadásul itt történet is van. Persze nem kell csavarokra gondolni, de van motivációja mindkét félnek és az elborultabbnál elborultabb következmények is indokoltak. A gond csak annyi, hogy a cselekmény a végére kicsit elfárad. A poénok helyét átveszi az akció és a nagy összecsapás kétségtelenül brutális lett, de túl hosszú és egy idő után monotonná válik. A finálé aztán visszahozza azt a beteg, fekete humort, amire vágytunk és a stáblista utáni jelenet (mert olyan is van) még egy esetleges harmadik résznek is megágyaz. Csak halkan jegyzem meg: ezek után nagyon is vevő lennék rá!


A színészek hozzák amit kell, a legnagyobbat azonban Martin Starr megjelenésén röhögtem. Borzasztóan illett a filmbe, de a norvég színészeket sem érheti panasz.


Látszik a Náci zombik második részén, hogy a büdzsé sokkal több dolgot engedett megvalósítani és Tommy Wirkola rendező kiélhette magát. Felejtsük el, hogy a cselekmény abszolút logikátlan és az egész film egy ökörség. Kapcsoljuk ki az agyunkat és adjuk át magunkat a belek közt turkáló, vérgőzös akcióknak és a legsötétebb fekete humornak, amitől garantáltan kifekszünk. Hollywood ismét példát vehetne Európától, mert végre egy horror-vígjáték, ami nem ismer tabukat, nem sablonokból építkezik és másfél órán keresztül valami egészen elmebeteg szórakozásban részesít! 

Összegzés:

Színészek: 10/7
Zene: 10/7,5
Kategórián belül: 10/8,5

Végítélet: 76%

2 megjegyzés:

  1. Az első rész a mai napig az egyik kedvenc horror-vígjátékom, ha ez még annál is agyamentebb, akkor össze fogom pisálni magam a röhögéstől. :D

    VálaszTörlés