2014. augusztus 20., szerda

A hasonmás kritika



A hasonmás


Richard Ayoade első rendezése, a Submarine egy bájosan romantikus történet volt a szerelemről, remek humorral és egy kis abszurd, beteg szájízzel. A hasonmásban szintén nem vallott kudarcot és egy dolgot bátran állíthatok: soha nem láttam még ennyire vicces thrillert. 


Simon egy nagy cégnél dolgozik, de nincs túl vidám élete. A munkahelyén láthatatlan, a nők észre sem veszik, egyedül az jelent neki örömet, ha kukkolhatja a szomszédjait. Egy nap feltűnik a színen James, aki a szöges ellentéte Simonnak. Talpraesett, nagydumás és imádják a nők. A poén az egészben, hogy a két ember teljesen ugyanúgy néz ki. 


A közelmúltban megjelent egy hasonló témájú film Enemy címmel, a történet lényegében mindkét alkotásnál megegyezik, de párhuzam ezen kívül is fellelhető. Mindkét mű sötét, nyomasztó és bizony megdolgoztatja az agyat. Bár A hasonmásnál egy fokkal könnyebb összerakni a képet, azért ne lepődjünk meg, ha a film után egy darabig csak keressük a fejünket. Ki lehet következtetni, hogy adott esetben a harc egy emberen belül folyik, aki elégedetlen az életével és szeretne változtatni. A dolog pikánsságát a kivitelezés profisága adja. Ayoade egy annyira zseniálisan bizarr környezetbe helyezte a sztorit, hogy az önmagában elviszi a filmet. A díszletek tökéletesek, a folyamatos sötétség pedig végtelenül komorrá teszi az egyébként vicces filmet. Merthogy sok-sok poént kapunk, főleg helyzetkomikum formájában, de a pörgő párbeszédek is tartogatnak kellemes meglepetéseket. Be kell valljam egyes jeleneteknél igen szépen sikerült összezavarnia A hasonmásnak, akad néhány sötét folt, de végig leköt, hisz annak ellenére, hogy a témájával sokszor találkoztunk, a cselekmény változatos, szórakoztató és elég zakkant ahhoz, hogy különlegessé váljon. A befejezés kiszámítható, de én személy szerint imádom az ilyen zárásokat, úgyhogy itt is megvettek vele.


Jesse Eisenberg a félénk srácot már álmából felébresztve is hozza, épp ezért volt jó látni fenyegető, arrogáns bunkóként is. Mia Wasikowska szintén remekel, de Eisenberg mindenkit lejátszik. 


Nem egy könnyű menet A hasonmás, de én élveztem. A hangulata magával ragad, a világa nagyon addiktív, a zenék szuperek és Ayoade játéka a humorral és a feszültséggel valami egészen kivételes lett. Aki valami elvont, de szórakoztató különlegességre vágyik, veselkedjen neki, de készüljön fel, hogy kettős látása lesz.

Összegzés:

Színészek: 10/8
Zene: 10/7,5
Kategórián belül: 10/8

Végítélet: 78% 

2 megjegyzés:

  1. Megkérdezhetem SPOILERESEN, hogy miből következtetted ki, hogy Simonon belül folyik a harc? Még csak most néztem meg a filmet, és nekem még nem sikerült összeraknom a képet; de kíváncsi vagyok te mit mondasz?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erről a rendezőt/írót kell megkérdezni, nem biztos, hogy így van, de nekem például ez ugrott be egyből. A főhős egy visszahúzódó srác, aki lényegében saját magával harcol. Létrejön a sokkal bátrabb énje, az akivé szeretne válni, de nem tudja megtalálni az egyensúlyt és ezt képtelen feldolgozni, kvázi beleőrül.
      Amennyire emlékszem, ilyesmi lehet, de azt túlzás lenne állítani, hogy minden világos volt :D

      Törlés