A Galaxis őrzői
A Marvel háza táján gőzerővel
folynak a munkálatok, legfrissebb alkotásuk pedig ezúttal olyan hősökkel
operál, akiket egy laikus nem ismer. Hisz se Vasember, se Pókember, se Thor nem
oszt igazságot, helyette egy tolvaj, egy gyilkos, egy pszichopata, egy
mosómedve és egy fa menti meg a világot. Mi pedig imádjuk!
A legfőbb kérdés az volt a
filmet illetően, hogy miként fogadja a közönség az új szuperhős-csapatot,
valamint, hogy előzményfilmek nélkül is lehet-e ütőképes mozit készíteni ilyen
sok központi karakterrel. James Gunn rendező azonban sikeresen vette a
feladatot. A történet nem nagy ördöngösség, most nem egy kocka, hanem egy kő
van a középpontban, ami végtelen energiát rejt. Ezt lopja el Peter Quill,
amiért körözött bűnözővé válik. Őt akarja elkapni két bandita, Mordály és
Groot, valamint egy bérgyilkos, Gamora. A sors összehozza őket, és melléjük szán
még egy megtépázott lelkű, bosszúszomjas pszichopatát, Drax-et. Össze kell
fogniuk, ha meg akarják menteni a galaxist.
Mivel csak egy két órás filmről
beszélünk így a karaktereket nincs idő annyira kibontani, mint mondjuk a
Bosszúállók esetében. Sajnos rá vagyunk kényszerítve egy-egy szájbarágós és
gyors jellemábrázolásra, úgymint: „te ennek a gyereke vagy, te pedig ezt és azt
élted át”. De még így is keveset tudunk meg például Mordályról vagy Grootról,
ami nem különösebben zavaró, de mégis érezzük az információ hiányát. Ennek
ellenére a film végig pörög, iszonyú szórakoztató és minden benne van, amit
elvárunk egy tökéletes popcornmozitól. Az akciójelenetek gyönyörűek (bár a 3D
teljesen felesleges), a poénok néhol fárasztóak, de rengeteget fogunk nevetni
és a 121 perc során egyszer sem nézünk félre. Az összkép mégis a karaktereken
állt vagy bukott. Jelen esetben állt, méghozzá sziklaszilárdan.
Quill szuper
forma, hősies, önfejű és céltudatos, akinek nehéz gyermekkora volt. Gamora
talán a legátlagosabb, de ő is kulcsfontosságú, hiszen Thanos fogadott lányáról
van szó. Drax egy szinonimaszótár, ami rengeteg poén forrása, de a nyers
erejével is levesz a lábunkról. Mordály és Groot párosa viszont magasan üt
mindenkit. A mosómedve egy technikai zseni, szuper szövegekkel, a butácska fa
pedig szavak nélkül is a legérzelmesebb és legimádnivalóbb szereplő. Ez az ötös
lehet, hogy nincs olyan összhangban, mint a Bosszúállók, mi mégis a
tökéletlenségük miatt szeretjük őket.
A színészek hozzák a kötelezőt,
Chris Pratt szépen lassan és megérdemelten sztárrá válik, Zoe Saldana korrekt,
de ki kell emelnem Michael Rookert, aki messze a legjobb mellékszereplője a
történetnek.
Vannak apróbb hiányosságok és azt
sem bántam volna, ha a játékidő egy kicsit hosszabb, de így sem panaszkodom. Ezek
a szegről-végről összeverődött mondhatni ismeretlen arcok olyan pofátlanul
zseniális szórakozásban részesítettek minket, hogy emelem kalapom. A
Bosszúállók pedig felköthetik a gatyájukat, ugyanis új kihívójuk van!
Összegzés:
Színészek: 10/7,5
Zene: 10/8
Kategórián belül: 10/9
Végítélet: 83%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése