2014. augusztus 23., szombat

22 Jump Street - A túlkoros osztag kritika



22 Jump Street – A túlkoros osztag


Két éve a 21 Jump Street nagyot robbant, hisz egy olyan akció-vígjáték lett, ami szuper poénokkal és izgalmas cselekménnyel operált. A folytatás lényegében ugyanazt a formulát hozza, de bőven van benne elég egyediség ahhoz, hogy ne csak egy másolat legyen. 


Jenko és Schmidt főiskolára mennek, hogy leleplezzenek egy drogterjesztőt. Ismét beépülnek, órákra járnak, új emberekkel ismerkednek és keresik a megoldást. Ahogy az lenni szokott, a beilleszkedésnek nem várt következményei lesznek és a srácoknak egy új keletű problémával is szembe kell nézniük. 


A folytatás egyik legnagyobb erénye, hogy egy másodpercre sem veszi komolyan magát, sőt elképesztően sok önirónia van a filmben. Ezek egyfelől remek poénforrások, másrészről jelzik, hogy a Phil Lord, Chris Miller rendezőpáros tisztában van a helyzetével. Remek érzékkel nyúltak a folytatás adta lehetőségekhez és ki is használták az ebben rejlő potenciált. A másik újítás, hogy sokkal nagyobb a hangsúly Jenko és Schmidt kapcsolatán. A kapcsolatot pedig itt szó szerint értem, tényleg úgy kezelik a két karaktert, mintha egy pár lennének. Terápiára mennek, de van itt abszurd szexuális utalás (gyúrás) és egyéb szaftos dolgok is. Bevallom egy idő után kicsit már zavart ez a folyamatos „párkapcsolat” téma, kissé átestek a ló túloldalára és a végére már sok a látens buzulásból. Nem tudom miért kellett ennyire erőltetni, de szerencsére akkorát nem ront az összképen. A két főhős továbbra is szöges ellentéte a másiknak, de pont ez adja az erejüket. A cselekmény szórakoztató, remek ütemben váltogatják egymást a poénok és az akciók. Elsősorban természetesen egy vígjátékról van szó, úgyhogy nem kell félnünk, hogy mosoly nélkül maradunk, sőt többször is azon kaptam magam, hogy hangosan röhögök. A negatív karakter azonban kissé súlytalan és kevés szerepet kap, bár tény, hogy stílusos figura. A végére aztán visszatérünk a rendes kerékvágásba és egy zseniálisan abszurd végfőcímmel tesszük fel az i-re a pontot. 


Jonah Hill otthonosan mozog a terepen, de Channing Tatum megint viccesebb volt. Remekül kiegészítik egymást, de a kigyúrt szépfiú majomkodásain egyszerűen nem lehet nem röhögni. A többiek is hozzák a formájukat, de Hill és Tatum viszik a filmet. 


Sok esetben az első részből táplálkozik a 22 Jump Street, vannak hibái és már nem annyira friss, mint a két évvel ezelőtti előd. Mégis végig leköt, akciódús, vicces és pokolian szórakoztató. A rengeteg önirónia és fricska a popkultúrára mégis fiatalos és egyben nosztalgikus élménnyé teszi a filmet, ami tökéletes kikapcsolódást nyújt, ha egy kicsit lazulni akarunk.  

Összegzés:

Színészek: 10/7,5
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/8

Végítélet: 76%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése