Ron Burgundy: A legenda folytatódik kritika

Ron Burgundy: A legenda folytatódik

Adam McKay és Will Ferrell munkakapcsolata tíz év alatt öt filmet eredményezett, ezek közül az első, A híres Ron Burgundy legendája volt. Ők ketten rendre elsütik ugyanazokat a hibbant, fárasztó poénokat, amik olykor jól (Taplógáz), máskor kevésbé jól (Tesó tusa) működnek. Mégis minden filmjüknek megvan a hangulata és a hibbantságuk ellenére is remekül szórakoztatnak.

Történetünk a 80-as években játszódik, Ron és Veronica menő bemondók, ám, Ront kirúgják, mert egy pojáca. Depresszióba esik, ám lehetőséget kap egy új, 24 órás hírcsatornánál. Összehívja a régi csapatát, hogy meghódítsák New York City-t. Természetesen ez új konfliktusokhoz, barátságokhoz, szerelemhez és persze hírekhez vezet!

Rég volt szerencsém az első részhez, így kicsit vonakodva álltam neki a filmnek. Tudtam mire számítsak, mégis meglepett mennyire ostoba poénokkal operál a McKay, Ferrell írópáros. A legnagyobb vicc az egészben, hogy ez mégis ritkán válik a film kárára. Meglepő módon rengeteget lehet nevetni a debil beszólásokon, a hülye helyzetkomikumokon és a kínos dialógusokon. Az pedig külön érdem, hogy a szexista, rasszista, politikailag inkorrekt poénok és a teljesen könnyed és halálosan laza felszín mögött, igenis ott a fricska az egész televíziózásra. A cselekmény ugyanis akkor játszódik, amikor a tv kvázi elkezdett bulvárosodni, s a hír, mint fogalom más értelmet nyert. Az emberek a szenzációra ugranak, izgalomra vágynak és ezt Ron meg is adja nekik. A korrekt és hiteles hírműsorból lokálpatrióta bulvárszemetet csinál, mégis zabálják az emberek, mert ezt akarják látni. Ebből a témából természetesen egy sokkal összetettebb szatírát is tető alá lehetett volna hozni, de McKay úgy hiszem kihozta a maximumot ebből az alapanyagból. 

A Ron Burgundy második része azért ennek ellenére is csak egy fárasztó, ám szórakoztató vígjáték marad. Apropó fárasztás. A film tele van poénokkal és elnevetgélünk, de vannak olyan periódusok, ahol már tényleg sok, amit látunk. Tudjuk, hogy Ron és a kis csapata komplett idiótákból áll, mégis nehéz elérni azt a szintet, hogy minden ökörségen mosolyogjunk. Csak halkan jegyzem meg: nem is fog összejönni. A karakterek mégis vannak annyira sokszínűek, hogy életben tartsák és változatosabbá tegyék a cselekményt. Elképesztően epikus például az egyik utolsó jelenet, amikor a híradós stábok egymásnak esnek egy csatajelenetben. Az már csak hab a tortán, hogy abban az öt percben annyi zseniális cameót látunk, hogy már csak azért érdemes végignézni a filmet! Csak pár név: Jim Carrey, Liam Neeson, Tina Fey, Will Smith, Kirsten Dunst. 

Will Ferrell lubickol a szerepben, de Steve Carell is hozza a formáját, ezen kívül Paul Ruddra sem lehet panasz és ne feledkezzünk meg David Koechnerről sem. A többiek is teszik a dolgukat, de show-t ez a négy jómadár viszi.

Közel sem tökéletes a Ron Burgundy második része, hisz a bárgyú poénzuhatagra nem mindenki lesz vevő és a cselekmény is van, hogy kissé ellaposodik. A fricska mégis érezhető, a karakterek változatosak és film lendülete viszi magával a nézőt is ebbe az eszement kalandba. Nem csinálnék belőle rendszert, de néha kell ilyen agyzsibbasztás is!  

Összegzés:

Színészek: 10/7

Zene: 10/6,5

Kategórián belül: 10/6,5

Végítélet: 67%