Hajsza a győzelemért
Ron Howard mindig is elég
rapszodikus teljesítményt nyújtott a rendezői székben. Akadnak kiváló (Apollo
13, Frost/Nixon), de borzalmas (A dilemma) alkotásai is, a Rush, azonban az
elejétől kezdve egy jó filmet ígért, annak ellenére is, hogy nem érdekel
különösebben a Forma 1 világa. Howard pedig megcsinálta!
A film alapját igaz történet
szolgáltatja. A 70-es években járunk, amikor is a Forma 1-be két becsvágyó
újonc érkezik. Az osztrák technikai zseni Niki Lauda és a balhés showman James
Hunt. Kettejük rivalizálására épül az egész cselekmény, a pályán és azon kívül
is két teljesen ellentétes stílust képviselnek. Lauda kezdetben sokkal jobb
teljesítményt nyújt, aztán a következő szezonban Hunt egy olyan autót kap maga
alá, amivel kezdetét veheti az igazi harc!
Howard mesteri érzékkel mutatja
be nekünk a két főhőst! Tény, hogy könnyű dolgozni ennyire szélsőséges
karakterekkel, de az már a rendező érdeme, hogy ennyire precízen és gondosan ki
vannak dolgozva. Mindkettejükben van bőven kivetnivaló. Lauda egy érzéketlen
tuskó és kissé antiszociális, míg Hunt iszákos, drogozik és fegyelmezetlen. Mégis
sokkal több közös pont van bennük, mint az elsőre feltűnhet bárkinek is. A
cselekményben helyet kapnak az életrajzi elemek, amik csak annyira vannak
kiszínezve, hogy szórakoztatóbbá tegyék az összképet. Azoknak sem kell
aggódniuk, akik a versenyek miatt néznék meg a filmet. Ezen a fronton is
jelesre vizsgázik a Rush, a pályán játszódó jelenetek elképesztően intenzívek,
feszültek és izgalmasak. A valóságból is sok-sok átvett jelenetet látunk
viszont, többek közt az ominózus Nürburgringi futamot, amikor Lauda összeégett.
A karakterdráma szintén mindkét
fronton játszódik és mindkettőben átérezhető, holott nem teljesen lehet
azonosulni egyik főhőssel sem, maximum szimpatizálni. A felek narrálása
könnyebben értelmezhetővé teszi a vívódásukat és segít bejutni ezeknek a különc
fickóknak az elméjébe. A zárásra Howard ismét remekül lép és archív
felvételekkel, valamint egy pazar monológgal zárja le a történetet, aminek a
lényege nem más, mint a tisztelet!
Chris Hemsworth élete alakítását
nyújtja, bár az is tény, hogy az eddig Thorként villogó sztárnak nem volt nehéz
dolga. Ettől függetlenül le a kalappal előtte! A legjobb teljesítményt azonban
Daniel Brühl hozza, aki egészen zseniális Laudaként. Messziről lerí róla, hogy
mennyire komolyan vette a feladatot és bizony meg is birkózott vele! Kapunk
néhány szép nőt is, mint Olivia Wilde, de ők sok vizet nem zavarnak.
A Rush úgy lesz remek életrajzi
film, hogy közben mégsem az. Egyszerre mesél a rivalizálásról, az
ellentétekről, a versenyszellemről és tiszteletről. Mindemellett tökéletesen
korhű, látványos, intenzív és izgalmas alkotás, amit azok is bátran
bevállalhatnak, akik nem kedvelik az autósportokat!
Összegzés:
Színészek: 10/8
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/8,5
Végítélet: 80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése