Fruitvale Station
Ryan Coogler rendezői
debütálásként egy igen kényes témához nyúlt, ami ráadásul igaz történeten
alapul. 2008 szilveszterén járunk, amikor is a 22 éves színes bőrű fiú, Oscar
Grant néhány barátjával ünnepel. A metrón összeszólalkozik egykori rabtársával
és egy kisebb bunyó alakul ki. A rendőrök előállítják a vétkeseket, akik
természetesen szitkozódnak, de Oscar és csapata nem tanúsít ellenállást, nem
akarnak egy cellában kikötni. Amikor a fiú megpróbálna felállni, két rendőr
lefegyverzi. Egyikük a sokkolóért nyúlna, helyette a pisztolyát veszi elő és
hátba lövi Oscart. A srác belehal sérülésébe, az eset pedig zavargásokhoz
vezet. A vétkes rendőrt felfüggesztették és elítélték, de mindössze 11 hónapot
töltött börtönben.
A Fruitvale Station több
szempontból is tabudöntögető film lehetne. Egyfelől foglalkozik a már jól
ismert faji kérdéssel, a rendőri brutalitással és a változással is. Azonban
csak lehetne tabudöntögető, ugyanis ezekbe a témákba nem megy bele
drasztikusan, inkább csak elmesél egy történetet, amiben az a szomorú, hogy
megtörtént. A cselekmény Oscar utolsó napját foglalja össze és észrevehetően
hajlamos enyhe túlzásokra. Értékelendő tény azonban, hogy nem állítja be
szentnek a főhőst, elvégre drogdílerkedés miatt börtönviselt emberről van szó,
ráadásul nem ez volt az első összetűzése a törvénnyel. Az azonban kiderül több
feljegyzésből is, hogy Oscar váltani akart és nem feltétlenül volt balhés srác.
A film dramaturgiailag esik kissé túlzásba, lásd a tengerbe vetett anyag és
egyéb apróságok. Ezek nem rontják az élményt, de lehet érezni, hogy a
valóságban nem feltétlenül így zajlott ez le. A Fruitvale Station pedig minden
erejével azon van, hogy ezt adja vissza, erre a legjobb példa a nyitójelenet,
ami konkrétan egy mobiltelefonnal rögzített valós felvétel a metróban zajlott
eseményekről.
Coogler mozija mégis attól lesz
jó, hogy hat az emberre. Legyen akármilyen vallású, bőrszínű és nemű, a
látottak sokkolják az embert, mert ennek nem szabadna megtörténnie! És nem
azért működik, mert a másfajta etnikumba tartozó srác halt meg, azért működik,
mert emberek vagyunk, érző lények és legyen bármennyire elcseszett ez a világ,
az efféle esetek felébresztik bennünk az empátiát, az összefogást! Nincs olyan
személy, aki csak legyintene az egészre a film után, ebben biztos vagyok! Kell,
hogy legyen véleményünk, akár a rendőrök által tanúsított viselkedésről, akár a
faji kérdésről, akár arról, hogy vétlen, vagy szándékos emberölés történt-e. Rengeteget
lehet és kell is vitázni a felhozott témákról, nap mint nap történek ehhez
hasonló esetek, Oscar halála csak egy csepp a tengerben. Coogler nem magyarázza
túl a dolgokat, de kétségtelenül maníroktól mentes és hatásos filmet készített.
Michael B. Jordan eddig a
Chronichle-ből lehetett ismerős, most azonban megmutatta, hogy drámai alakítást
is kifogástalanul tud nyújtani. Octavia Spencert kell még kiemelnem, aki
szintén kiváló Oscar anyjának szerepében.
Abszolút hidegen hagy a szánjuk
az afroamerikaiakat, mert sokat szenvedtek szál. Már réges-rég beilleszkedtek a
társadalomba és a rengeteg tiszteletkör, amit a filmes piac is fut évről-évre,
csak kínossá teszi az egészet. Ha egyenlőségre törekednénk, nem lenne szükség
efféle képmutatásra. A világ azonban ettől még nagyon messze van és talán el
sem éri soha. Hogy miért mondtam ezt el? Mert bár a Fruitvale Station is ezt a
tábort erősíti, témája mégis sokkal mélyrehatóbb és emberibb, mint a fent
említett dolgok. Oscar esetéből rengeteget lehetne tanulni, csak kár, hogy
ehhez tragédiának kell történnie. A film pedig bár egy mezei dráma, mégis
sokkal erősebben hat az emberre, mint egy fiktív sztori, ez pedig önmagában
nagy érdem és emelem kalapom Coogler munkája előtt!
Összegzés:
Színészek: 10/8
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/8
Végítélet: 78%
10/9
VálaszTörlés