2013. december 27., péntek

Fruitvale Station kritika



Fruitvale Station



Ryan Coogler rendezői debütálásként egy igen kényes témához nyúlt, ami ráadásul igaz történeten alapul. 2008 szilveszterén járunk, amikor is a 22 éves színes bőrű fiú, Oscar Grant néhány barátjával ünnepel. A metrón összeszólalkozik egykori rabtársával és egy kisebb bunyó alakul ki. A rendőrök előállítják a vétkeseket, akik természetesen szitkozódnak, de Oscar és csapata nem tanúsít ellenállást, nem akarnak egy cellában kikötni. Amikor a fiú megpróbálna felállni, két rendőr lefegyverzi. Egyikük a sokkolóért nyúlna, helyette a pisztolyát veszi elő és hátba lövi Oscart. A srác belehal sérülésébe, az eset pedig zavargásokhoz vezet. A vétkes rendőrt felfüggesztették és elítélték, de mindössze 11 hónapot töltött börtönben.  



A Fruitvale Station több szempontból is tabudöntögető film lehetne. Egyfelől foglalkozik a már jól ismert faji kérdéssel, a rendőri brutalitással és a változással is. Azonban csak lehetne tabudöntögető, ugyanis ezekbe a témákba nem megy bele drasztikusan, inkább csak elmesél egy történetet, amiben az a szomorú, hogy megtörtént. A cselekmény Oscar utolsó napját foglalja össze és észrevehetően hajlamos enyhe túlzásokra. Értékelendő tény azonban, hogy nem állítja be szentnek a főhőst, elvégre drogdílerkedés miatt börtönviselt emberről van szó, ráadásul nem ez volt az első összetűzése a törvénnyel. Az azonban kiderül több feljegyzésből is, hogy Oscar váltani akart és nem feltétlenül volt balhés srác. A film dramaturgiailag esik kissé túlzásba, lásd a tengerbe vetett anyag és egyéb apróságok. Ezek nem rontják az élményt, de lehet érezni, hogy a valóságban nem feltétlenül így zajlott ez le. A Fruitvale Station pedig minden erejével azon van, hogy ezt adja vissza, erre a legjobb példa a nyitójelenet, ami konkrétan egy mobiltelefonnal rögzített valós felvétel a metróban zajlott eseményekről. 

Coogler mozija mégis attól lesz jó, hogy hat az emberre. Legyen akármilyen vallású, bőrszínű és nemű, a látottak sokkolják az embert, mert ennek nem szabadna megtörténnie! És nem azért működik, mert a másfajta etnikumba tartozó srác halt meg, azért működik, mert emberek vagyunk, érző lények és legyen bármennyire elcseszett ez a világ, az efféle esetek felébresztik bennünk az empátiát, az összefogást! Nincs olyan személy, aki csak legyintene az egészre a film után, ebben biztos vagyok! Kell, hogy legyen véleményünk, akár a rendőrök által tanúsított viselkedésről, akár a faji kérdésről, akár arról, hogy vétlen, vagy szándékos emberölés történt-e. Rengeteget lehet és kell is vitázni a felhozott témákról, nap mint nap történek ehhez hasonló esetek, Oscar halála csak egy csepp a tengerben. Coogler nem magyarázza túl a dolgokat, de kétségtelenül maníroktól mentes és hatásos filmet készített.


Michael B. Jordan eddig a Chronichle-ből lehetett ismerős, most azonban megmutatta, hogy drámai alakítást is kifogástalanul tud nyújtani. Octavia Spencert kell még kiemelnem, aki szintén kiváló Oscar anyjának szerepében. 


Abszolút hidegen hagy a szánjuk az afroamerikaiakat, mert sokat szenvedtek szál. Már réges-rég beilleszkedtek a társadalomba és a rengeteg tiszteletkör, amit a filmes piac is fut évről-évre, csak kínossá teszi az egészet. Ha egyenlőségre törekednénk, nem lenne szükség efféle képmutatásra. A világ azonban ettől még nagyon messze van és talán el sem éri soha. Hogy miért mondtam ezt el? Mert bár a Fruitvale Station is ezt a tábort erősíti, témája mégis sokkal mélyrehatóbb és emberibb, mint a fent említett dolgok. Oscar esetéből rengeteget lehetne tanulni, csak kár, hogy ehhez tragédiának kell történnie. A film pedig bár egy mezei dráma, mégis sokkal erősebben hat az emberre, mint egy fiktív sztori, ez pedig önmagában nagy érdem és emelem kalapom Coogler munkája előtt!   


Összegzés:

Színészek: 10/8
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/8

Végítélet: 78%

1 megjegyzés: