Don Jon
Joseph Gordon-Levitt az elmúlt
néhány évben igazi sztárrá nőtte ki magát, így mint sok hasonló cipőben járó
híresség, ő is ki akarta próbálni magát a kamera másik oldalán. Olyannyira
belelendült, hogy első filmjét ő írta, rendezte és a főszerepet is magára
osztotta. Ez azonban, ha lehet még jobbá is tette az összképet!
Jon nem sok dolgot szeret az
életben. A családot, a haverokat, a lakását, a testét, a kocsiját, a csajokat,
a saját kis templomát, ahova gyónni jár és persze a pornót. Minden héten
ugyanazt csinálja. Vacsorázik a családdal, kondizik, elmegy bulizni a
haverokkal, felszed egy csajt, aztán meggyónja. Az már más tészta, hogy hetente
legalább 10-szer maszturbál pornóra, mert azt jobban élvezi, mint a szexet,
mivel ott minden tökéletes. Ez mind szép és jó, azt hősünk egyszer csak
találkozik a NŐ-vel!
A Don Jon minden szempontból
érdekes film. Egyfelől rengeteg párhuzamot lehet közte és a hasonló témájú
Szégyentelen közt vonni. A különbség mégis hatalmas, hisz JGL a könnyedebb
formulát választotta, a lényeg azonban ugyanúgy a függésen van, akár kapunk
közte poénokat, akár nem. Aztán itt a műfaji besorolás, ami kemény dió. A film
ugyanis nagyon laza, könnyed, ugyanakkor amikor a végére érünk rájövünk, hogy
ez romantikus drámának is kiváló volt. Levitt repetitíven mesél, de ez
egyáltalán nem zavaró, sőt kell ahhoz, hogy megértsük min is megy keresztül a
főhős. Szintén zseniális húzás a részéről a képmutatás szemléltetése. A Don
Jonban ez lényegében mindenkiről elmondható. Legjobban ez a templomos részeknél
jön ki, amikor is Jon attól érzi magát jobban, ha 15 helyett, csak 5
üdvözlégyet kell elmormolnia a feloldozáshoz. A pap reakciója szintén remek,
aki magasról szarik az ő problémáira, holott az egész egyháznak erről kéne
szólnia. Egy szó, mint száz, kőkemény dolgokkal foglalkozik a Don Jon, még ha ez
elsőre nem is látszik, mivel három dugás és két maszturbálás közé siklik be. A
párkapcsolatokról is kifejezetten érett véleménye van, kvázi mi éri meg jobban:
a külcsín vagy a belbecs? Ezek az igényszintek és normák azonban nagyon csúnyán
eltűntek az évek során, de Levitt nem fél erről beszélni, akár tabu, akár nem! Azokról
az apró zseniális húzásokról pedig nem is beszéltem, mint a ritmusa vágott
szexmontázs, vagy valóság és a pornó összehasonlítása.
JGL remekül alakítja a főhőst,
érezhetően lubickol a szerepben. Scarlett Johansson még mindig dögös, de rég
nem volt ennyire jó, kiváló a képmutató ribi szerepében. Julianne Moore
rutinból hozza a karaktert és nagyot dob a filmen szokás szerint!
Vannak apróbb hibái a Don Jonnak,
de Levitt egy olyan ütős mozit hozott össze, amit több szinten lehet
értelmezni, tartalmas és képes mély lenni, mindemellett könnyed szórakoztató és
remek karakterekkel operál. Prüd emberkék kerüljék, bár lehetséges, hogy nekik
is taníthatna néhány leckét képmutatásról a film! Soha rosszabb elsőfilmet!
Összegzés:
Színészek: 10/7
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/8
Végítélet: 74%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése