Gravitáció
Alfonso Cuarón mindig is híres
volt kísérletező kedvéről és egyedi stílusáról. Legtöbben a Harry Potter 3.
része miatt ismerhetik, esetleg még a kiváló Ember gyermeke ugorhat be, ha a
rendező munkásságát nézzük. Ezúttal ez a mexikói direktor kellett ahhoz, hogy
ismét felcsillanjon a remény: van még kreativitás Hollywoodban!
Ryan Stone és Matt Kowalski a
Hubble űrteleszkópot javítják, amikor azt a hírt kapják, hogy egy orosz műholdat
rakétatalálat ért. Ez azért fontos, mert a törmelékek az ő tartózkodási helyük
felé tartanak. A katasztrófa megtörténik, hőseink pedig az életükért
kénytelenek küzdeni a végtelen űr sötétjében.
Rögtön az elején térjünk rá az
összehasonlítgatásra. Rengetegen mérik a Gravitációt az Avatarhoz, mondván
mindkettő elképesztően látványos. Ezt szerintem hanyagoljuk! Az Avatar egy
fantáziavilágot kreált, olyan színeket használva, mintha begombáztunk volna.
Ezzel szemben a Gravitáció vizuálisan sokkal életszerűbb, egyáltalán nem
elnagyolt, azt hiszem a természetes rá a legkifejezőbb szó. Épp ezért teljesen
felesleges összehasonlítani a két művet!
No, de térjünk rá a filmre. A
történet semmi egetverőt nem tartalmaz, adott az alapszituáció, amit hőseinknek
meg kell oldani! Pontosabban hősünknek, hisz ez itt inkább Stone kálváriáját
meséli el, Matt inkább csak asszisztál. Ez utóbbi a macsó, a menő asztronauta,
aki fárasztó történeteivel traktálja az expedíció tagjait, mégis nagy segítség
az úton. Stone orvos, akinek különös motivációja van, semmi extrára nem kell
gondolni, de dramaturgiailag abszolút találó. A Gravitáció több okból is
kiemelkedő mozi. Először is hány olyan kamaradrámáról tudunk, ami egyben
szuperprodukció is? Ugye, hogy nem sokról! Ez pedig nem az egyetlen
ellentmondás Cuarón művével kapcsolatban. A másik szintén érdekes dolog,
miszerint ez egy borzasztóan klausztrofób alkotás, holott végig a végtelen
űrben vagyunk! A végtelen azonban borzasztó félelmetes, sötét és nyomasztó tud
lenni! A Gravitáció szűk másfél órát ölel fel, de minden perce élmény. Cuarón
mesterien adagolja a feszültséget, mindig akkor és úgy hozza az izgalmakat,
hogy az időzítés tökéletes legyen. A feszültség rengeteg jelenetben jelen van,
a környezet ezt pluszban fokozza, egyszerűen briliáns, ahogy játszanak a néző
érzelmeivel és idegeivel!
Lássuk a sokat emlegetett
technikai részleget. A látvány lehengerlő! Egy percre sem éreztem, hogy én egy
moziteremben vagyok, az űrben voltam és Stone-t figyeltem! Emmanuel Lubezki
operatőri munkája olyan szinten zseniális, hogy arra nincsenek szavak! Kamerája
úgy siklik az űrben, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Csípőből
Oscart érdemel! A Gravitáció sikerrel törekszik realizmusra, többek közt az
űrben sincs hang, de ezt a csodás zene teljes mértékben kompenzálja. Egyedül a
végén volt nekem kissé teátrális.
Sandra Bullock nem a szívem
csücske, ezt sokan tudják! Sőt ki nem állhatom ezt a nőt, de ez volt az első
filmje, amiben egy szemernyi ellenszenvet sem éreztem iránta. Remekül alakít,
elviszi a hátán a filmet, de azért nagyon kell mellé egy rutinos és szokás
szerint király George Clooney!
Alfonso Cuarón megcsinálta! Egy
olyan sci-fi csodát adott nekünk, ami bár nem a történetével kápráztat el, így
is messze felülmúlja a látványfilmek legjavát. Jelesre vizsgázik nyomasztásból,
izgalomból, remekül működik kamaradrámaként és blockbusterként is. Ügyesen
mozog a realitás talaján, természetes, friss és csodás látvánnyal operál. Ezen
felül tanmesét ad kitartásról, élni akarásról és hitről (nem vallásról),
valamint olyan élményt ad, amit nem lehet átélni egy képernyő, vagy TV előtt.
Ezt látni kell, méghozzá a nagyvásznon. Köszönjük az űrsétát Mr Cuarón!
Összegzés:
Színészek: 10/8,5
Zene: 10/8
Kategórián belül: 10/10
Végítélet: 88%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése