2013. július 13., szombat

Tűzgyűrű kritika



Tűzgyűrű



Guillermo del Toronak olyan filmeket köszönhetünk, mint a Faun labirintusa, az Ördöggerinc vagy a két Pokolfajzat mozi. A Mexikói rendező ezúttal egy minden eddiginél nagyobb volumenű fába vágta a fejszéjét, hogy tisztelegjen a pusztítás oltárán. Egymásnak eresztette Godzillát és a Transformers robotokat. Csak más néven…


2013-ban az óceánban keletkezik egy törés, ami egy dimenziókapu átjárója. A kapun át pedig gigászi lényeg, Kaijuk lépnek át a mi világunkba, embertelen pusztítást végezve. A föld országai összefognak és elindul a Jaeger program, ami annyit tesz, hogy óriási robotokat építenek, melyekkel felvehetik a versenyt a szörnyek ellen. Az egyik ilyen robotot Raleigh irányította, ám egy tragédia miatt visszavonult. A Kaijuk viszont egyre csak özönlenek, így hősünkre ismét szükség van.


A Tűzgyűrű tipikus zsánerfilm, már az első kedvcsinálókból leszűrhető volt, hogy a látványra fog építeni. Ez mind szép és jó, de el lehet-e adni egy filmet csak a látvánnyal? Nos, részben! A történet egyszerű és klisékből építkezik, akárcsak a konkrét cselekmény. Karaktereink szintén egy faék egyszerűségi szintjén mozognak és a műfaj sablonjaiba illenek: van itt hős alkat, még hősiesebb főnök, lázadó fiú és persze kissé őrült tudósok. Ha az ő kidolgozatlanságuk nem lenne elég, a dialógusok rátesznek még egy lapáttal. Már-már nevetségesen kommersz közhelyekkel, giccses ömlengésekkel és kínos lelkesítő beszédekkel találkozunk lépten-nyomon, amik még az alapkoncepciónál is komolyan vehetetlenebbé teszik a filmet. Del Toro pedig telepakolta művét ilyen jelenetekkel, amik piszkosul rombolják az élményt. Sokkal inkább a lényegre, azaz a szörnyekre kellett volna fókuszálni, mert róluk vajmi keveset tudunk meg. A hibáknak pedig nincs vége. A film hemzseg a logikai bakiktól, aki pedig egy kicsit is használja az eszét, annak szemet fog szúrni. 
Azonban nem véletlenül említettem a látványt, ami a tengernyi hiba ellenére is valamelyest kihúzza a filmet a csávából. Nincs rá jobb szó, a Tűzgyűrű elképesztően jól néz ki! Amikor minden Jaeger egyszerre harcol a Kaijukkal ott újra előjön az emberből a gyerek, aki csillogó szemmel mered a vászonra és elmerül az élményben. Borzasztó epikus, amikor a két fél szanaszét rombolja a várost és komplett tankhajókat használnak egymás csépelésére. Ez az a dolog, ami miatt megéri a filmet a nagyvásznon nézni, ez az az élmény, ami miatt moziba járunk!


Guillermo del Toro legújabb fantazmagóriájára leginkább a megalomán jelzőt lehet rásütni. Elképesztő méreteket ölt a pusztítás, a szörnyek és a robotok remekül néznek ki, a csaták pedig lenyűgözőek. A gond csak annyi, hogy ezen kívül semmi értékelhető nincs a Tűzgyűrűben. Aki felkészült rá, hogy két órán keresztül az agyát a mozitermen kívül hagyja, annak fantasztikus szórakozásban lesz része. Más esetben... fájni fog, de legalább zúztunk egy jót.


Összegzés:

Színészek: 10/5,5
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/6,5

Végítélet: 67%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése